Reggel ahogy felkeltem agyam máris forogni kezdett és gondolkozni. Újra feldolgozni mindent. Az egész villámcsapásként ért, az egész dolog. Egy, arról sem tudtam, hogy Mike, Kevin fia....Kettő, Mike-nak még börtönben kéne csücsülnie, hiszen a pert én nyertem és 5 év letöltendőt kapott, azaz még egy évig minimum rácsok közt lenne a helye. Leguggoltam a ágy mellé, hátammal neki dőltem a fa komódnak. Eszembe jutott, hogy ismertem meg Mike-ot és mennyire boldog voltam mellette. Nem véletlenül utálom a vidámparkokat, hiszen Ő ott volt jegyszedő. Ott találkoztam vele először, amolyan szerelem volt első látásra. Ahogy a belépő szalagot a csuklómra tette, ahogyan közben szemembe nézett tényleg elvarázsolt. Szívem majdnem kiugrott amikor megtudtam, hogy Ő fog minket végig vezetni az összes játékon ami ott volt. Nem sokat beszéltünk, csak pár szót. Több volt a mosoly mint bármi más. Szempillantás alatt beleszerettem. A kirándulás végén elkérte a számomat, amit én habozás nélkül megadtam. Onnantól kezdve minden pillanatban sms-ekkel bombáztuk egymást, éjfélkor felhívtuk egymást, hogy halljuk egymás hangját. Bemutattam a szüleimnek, és Ő is az anyjának, akkor azt mondta az apja elhunyt egy betegségben, ezek szerint nem...csak nem akarta, hogy megismerjem az agresszív, bérgyilkos apját. Odáig voltunk egymásért. Boldogak voltunk. Aztán....aztán megtörtént a veszekedés. Idegesen csapta be az ajtót, mert én 15 évesen nem akartam vele lefeküdni, Ő pedig minél jobban szerette volna. Akaratom ellenére, megtette. Megtette és elhagyott.
Könnyeim patakokban folynak le. Sminkem elkenődött. Halk kopogásra lettem figyelmes, majd Zayn jelent meg az ajtóban.
- Gyere ide Drágaság. - karját felém nyújtotta, én pedig habozva de megfogtam, azt. Gyengéden ölelt magához, könnyeim a pólóját áztatták vállánál. Sosem éreztem ilyet. Ilyet, hogy valaki törődik velem.
- Minden rendben lesz. Én majd vigyázok rád. - mosolygott rám. - Ha még egyszer visszajön esküszöm kiütöm az összes fogát.
Hajamat a fülem mögé tűrte, és megcsókolt. Örültem neki, hogy ennyire óvni próbál, bár van egy olyan megérzésem, hogy nekem kell rá vigyáznom, hiszen bármikor megtámadhatja az az őrült Mike.
- Emlékszel tegnap mondtam, hogy ma elviszlek valahova?
Felnéztem rá. Valóban említette és még mindig nem tudom miről van szó.
- Vegyél fel valami csinosat és ha lehet, délután négyre készülj el! - simította le könnyeimet.
- Hova megyünk? - kérdeztem meg.
- Meglátod! - hangja lágy volt.
Hamar távozott a szobából. Megtöröltem könnyes arcomat és felkeltem. Tükörbe nézve megláttam, hogy teljesen szét vagyok zuhanva. Legszívesebben pofán csaptam volna magam mindenért. Sóhajok kíséretében beballagtam a fürdőbe és a zuhany alatt felejtettem el a sok gondot.
Elgondolkoztam vajon mi is lehet a titokzatos hely, ahová vinni szeretne.
Romantikus vacsora...vagy...a szüleivel találkozok? Nem tudom..fogalmam sincsen.
Megszárítottam a hajamat és a csomagok között találtam egy csodálatos ruhát. Eleanor mindenre gondolt amikor bepakolt nekem? Ez gyönyörű. A bordó selyem kicsúszott ujjaim közül, ahogy fogdostam. Ledobtam magamról a törölközőt és belebújtam a puha ruhába. Simogatta a bőrömet. Sminkelés után, magamra vettem egy bordó magassarkút, amit El szekrényéből szedtem ki. Csak nem fog megharagudni, hogy kölcsön veszem.
Kiléptem a szobából. Meglepett tekintetek tapadtak rám. Louis tátott szájjal bámult. Harry arcát mosoly díszítette. Zayn csillogó szemei pedig egyenesen az enyémekbe fúródtak. Mindannyiukon öltöny díszelgett. Zaynie felkelt a fotelből,amelyben eddig helyet foglalt. Karját felém nyújtotta én pedig színpadiasan belé karoltam.
- Gyönyörű vagy Hill! - suttogta fülembe, majd óvatos puszit nyomott a hajamba.
Egy pillanatra orromat megcsapta finom parfüm illata. Ez nem a megszokott parfüm volt, ez valami más..talán Givenchy Play For Him.
Mindig könnyen megismertem a férfi illatokat. Amikor sok férfival összefekszel és másnap reggel látod mit fúj magára, vagy mi van a polcán, megszokod az illatot.
Louis és Eleanor is egymásba fonódva ballagtak kifelé.
Cipőnk kopogásán kívül szinte semmit sem lehetett hallani.
- Várj meg itt! El kell mennem valamiért! - fordult felém Zayn.
- Rendben.
Csak álltam és vártam. Harry mellém sétált. Ő partner nélkül megy...az akárhova is!
- Nagyon csinos vagy!
- Kössz.
Nem volt kedvem nagyon senkivel sem beszélgetni. Akármilyen szép is a ruha és a cipő, rohadt kényelmetlen.
Zayn lépteire lettünk figyelmesek.
- Ezt..izéé...öhm..neked hoztam! - nyújtott át nekem egy csodálatos vörös rózsát.
- Hát. Köszönöm szépen. - vettem el tőle nyugodtan.
Nem szeretem a rózsákat. Túl romantikusak és nyálasak. De ha Ő adja, teljesen más! Jól esett, hogy gondolt rám.
Tovább sétáltunk és limuzinba szálltunk.
- Hova megyünk? Most már tudhatom? - kérdeztem meg már nem is tudom hányadszorra.
- Zayn nem mondta? Egy díjátadóra vagyunk hivatalosak. - Liam nyugodt hangja engem egyáltalán nem nyugtatott meg.
- Hogy díjátadó? Kamerák? Vörös szőnyeg? Újságírók? Fények? Sikoltozó lányok és fiúk?
Kétségbe estem. Én ezeket nem akarom. Én nem vagyok se szép, sem normális, hogy képes vagyok ezt megtenni.
- Igen. Nagyjából ezek várhatóak! - nem hallottam Harry hangját, csak szájáról olvastam le a szavakat. A nagy meglepettségbe meg süketültem? Ez nagyszerű?
Bámultam ki csendben az ablakon. Fogalmam sincs, hogy szólt e hozzám valaki. Vagy csend volt.
Azon gondolkoztam, hogy ez nem az én világom. Pezsgő, beszélgetni más sztárokkal akik letettek valamit az asztalra, miközben én egy senki vagyok, tipegni a vörös szőnyegen, belekarolva a világ legstílusosabb, legférfiasabb srácával, akibe lányok milliói szerelmesek még.
- NEM! - suttogtam fel.
Mindenki rám nézett, legalábbis csak most tűnt fel, hogy engem figyelnek.
- Minden rendben? - simított végig Zayn a hátamon.
- Nem. Semmi sincsen rendben. Ez nem én vagyok. A szép ruha, a csodálatos srác, a virág, a díjátadó..ez nem az én világom. Csak gondolj bele meglátnak egy olyat, mint..ÉN, melletted aki csodálatosan fest. Meg a többiek mellett, akiken mind szépen fest az öltöny. Eleanor is gyönyörű, de én elrontom az összképet! - folytattam volna a monológomat, miközben kisebb könnyek sorai hagyták el szememet, de Zayn letörölte azokat és ujját számhoz emelte, jelezve vele Fogjam be a pofámat és hallgassak!
- Csodálatos vagy! Gyönyörűen áll a ruha is, és ha melegítőbe jöttél volna akkor is szépen néznél ki! Csodálatos srácnak neveztél? - kérdezte meg.
A többiek mind minket figyeltek. Csodálatosnak hívtam volna?
- Nem. Ilyet nem mondtam. - hazudtam miközben egyik hullámos fürtömet a fülem mögé tűrtem.
- Tudod Hillary...neked is egyszerűbb lenne, ha nem csak nekünk, de magadnak sem hazudnál tovább! - szólalt meg Mr. Bölcs Liam.
Jó. Valóban. Teljesen igaza van. De akkor is. Én nem szoktam férfiaknak bókolni.
Megérkeztünk. A limuzin egyenes a vörös szőnyeg végén állt meg.
- Én kiszállok előbb feléd nyújtom a kezemet és segítek kiszállni. Onnan már tudni fogod a dolgot! - mosolygott rám Zayn.
A többiek már szépen kisétáltak.
Kinyílt az ajtó újra. Zayn kilépett. Az adrenalin szintem az egekbe szökött. A fény egyenesen az ajtóra világított. Kezét felém nyújtotta én pedig remegő kezekkel kapaszkodtam bele ujjaiba. Kiléptem a puha szőnyegre. Vakuk kezdtek fel villanni és a világítás csak kettőnkre esett. Megnyugtató mosollyal rám nézett és tudtam, most nekem is mosolyognom kell, ha akarok, ha nem.
Vigyorral az arcomon tipegtünk lassú tempóban végig. Egész úton fényképező kattogás követett minket. Közben feltűnt a zene amire sétáltunk. Ez nem volt már mint Gabrielle Aplin - The Power of Love című száma. Megnyugtató volt. Romantikus. És be kell valljam izgalmas.
Odaértünk egy fekete falhoz, ami kartonból volt. Rajta valami vörös felirattal. Gondolom a díjátadó neve lehetett többször is rányomtatva.
Zayn derekamnál karolt át bal karjával. Magához vont. A mosolyom már nem "Mert kell" mosoly volt, sokkal inkább "Akarok" mosoly volt! Zayn is sokkal jobban megkönnyebbült. Rám nézett, míg én még mindig valamelyik kamerába próbáltam koncentrálni. Felkaptam tekintetemet a barna szemeire. Gyönyörűen csillogtak. Fogalmam sincs, hogy másodpercekig, percekig esetleg órákig bámultunk- e egymás szemébe. De nagyon szép pillanat volt.
Újra elindultunk és beértünk a hatalmas terembe! Zsúfolt volt. Sok ember. Sok sztár. Akiket eddig csak tv-ben láttam, vagy éppen falomról köszöntek vissza rám.
- Wow! - ennyit tudtam kinyögni a színpadot meglátva.
Hatalmas volt. Rajta fényes, csillogó gyémánt berakásos oszlopokkal és egy álvánnyal amin mikrofon állt.
Zayn bevezetett előre, ahol a többiek már mind ránk vártak, mosolyogva, izgatottan. Helyet foglaltam Louis és Zayn között.
- Nagyon szép voltál és vagy! Ügyesen vonultál végig. - suttogott oda nekem barátom, hiszen elkezdődött az átadó. A lámpa fénye elsötétült helyette kék reflektor világított rá a gyémántos oszlopra, amely bevilágította az egész termet kékes fénnyel. Ránéztem.
- Köszönöm! Be kell valljam nagyon élveztem. - fordultam én is felé.
Közeledett felém, és én is megakartam csókolni tökéletesen rózsaszínes ajkait, amikor..."Az év legjobb fiú bandája díjat kapja........a One Direction"
Elkaptam fejemet. Zayn is lihegve pattant fel a többi taghoz, akikkel átölelték egymást. Egymás után, szinte futva mentek a színpadra. Én és Eleanor büszkén tapsoltunk.
- Köszönjük szépen ezt a díjat! Nektek Directionereknek, nagyon nagy hálával tartozunk, hogy szavaztatok ránk. Büszkék vagyunk rátok! Nagy köszönet illeti még emellett kísérőinket! Eleanor Calder-t és Hillary Styles-t, akik az elmúlt pár hétben teljes mértékben kiálltak mellettünk! - ordított a mikrofonba Louis.
Megemlített? Az ott az én nevem! Talán mégis fontos vagyok valakinek?
A díjátadónak és az after partynak hamar vége lett így újra a limuzinba találtuk magunkat. Kissé ugyan Harry és Niall többet ivott a kelleténél.
- Hillary! - szólalt meg Zayn.
Észre sem vettem, hogy lassan szunyókálok, mondhatni barátom vállán.
- Igen? - emeltem fel buksimat.
- Ezek szerint nem alszol. Már azt hittem. - mosolygott fel rám.
- Nem. Csak fáradt vagyok. - motyogtam. - Mondhatok valamit? - csúszott ki a kérdés ajkaim közül.
- Persze. Akármit! - helyeselt és végig simított arcomon.
Nagyot nyeltem. Kezem remegni kezdett.
- Szeretlek. - suttogtam.
Hirtelen ezer arc kapta rám a tekintetét. Egy pillanatra meg a sofőrünk szemeit is magamon éreztem. Eleanor sápadtas mosolyt csalt arcára, Louis és Harry pedig majd kicsattantak szavam hallatán.
- Hogy mondtad? - kérdezett fel Hazz.
- Szeretem! - bólogattam.
Zayn kissé belepirult a szavamba és nagyon vigyorgott felém.
- Én is! - súgta bele fülembe, majd nyakamba csókolt.
Libabőr lepte el testemet. Semmi baj Hill csak kissé kanos vagy! De ne foglalkozz a szükségleteiddel...végülis már hetek óta nem voltál együtt férfival! - suttogta istennőm.
Ajka az enyémre tapadt és szenvedélyesen tépte azokat. Kezemet ami mindaddig az ölembe feküdt, hátára vittem és végig simítottam gerincén, majd hajába túrtam. Csókcsatánk végén nevetésbe tört ki.
- Mi történt? - értetlenkedtem.
- Köszi. Tönkre tetted a hajam. - kacsintott rám.
- Nyugi Zayn. Most úgy nézel ki, mintha frissen lennél baszva! Pedig már vagy száz éve nem keféltéééél! - cinkelte Harry.
- Itt az idő ez a srác már vagy száz éve nem volt nővel, jól hallottad. Szóval tépd le azt a fránya fehér inget. - istennőm szinte uszított. De a cselekvés helyett jobbnak láttam kibámulni az esőbe.
MI VAN VELED MIÉRT NEM TESZED MEG? -tette fel a kérdést.
- AZÉRT MERT Ő NEM CSAK ÉJSZAKÁS KALAND!! -kiáltottam fel.
Basszus én ezt most hangosan kimondtam. Nagyon hangosan.
Furcsállóan néztek rám a többiek.
- Te mégis kivel beszélgetsz? - fordult felém Niall.
- Oh. Hogy én...azt hiszem megőrültem. - bámultam magam elé.
- Ki nem egy éjszakás kaland? - hunyorgott Harold. Már valószínű csak így nem lát belőlem vagy ezret.
- Zayn.
Na jó..ez már őszinteségi roham Hillary. Most azonnal hagyd abba. - szidtam le saját magamat, magamban.
- Nekem se te! -csókolt meg újra lovagom.
2013. július 13., szombat
2013. május 3., péntek
minden oké...vagy nem..
Ahogy ott feküdtem Zayn mellkasán elgondolkoztam.
Beleszerettem. Teljesen. Igazán. Csak hogy én nem tudom, hogyan kell viselkedni egy kapcsolatban. Élveztem, ahogy miközben az agyam folyamatosan kattog az eseményeken, addig Zayn keze fel-le jár végig gerincemen. A hideg kirázott, kezeim amelyek mellkasán feküdtek remegni kezdtek, tettétől. Kívántam. Itt és most a parton. Aprót pillantottam fel tökéletes arcára, ajkain mosoly pihent, szemei az eget pásztázták a csillagokat bámulva. Én pedig ahelyett, hogy az égen lévő világító gyönyörű foltokat bámulnám, inkább barátomat figyelem. Tökéletes. Oda fent biztos nagy hülye volt, aki kitalálta, hogy nekem szánja. Szinte hihetetlen. Napok alatt képes volt megváltoztatni annyira, amennyire soha nem gondoltam, hogy változni fogok. A mogyoró barna szemei rátaláltak az én szempárjaimra, keze felvándorolt a nyakamhoz és gyengéden simogatta, azt. Kizártuk a körülöttünk lévő többi embert. Nem foglalkoztam semmivel, csak azzal aki most az enyém. Zaynnel. Apró kezeimmel hatalmas mellkasát simogattam, miközben Ő óvatosan, magára fektetett. Rajta fekszek. Fejemet újra rá fektettem, szíve felé, és hallgattam a tökéletes ritmust, amit vert. Megnyugtató volt. Beleszerettem. Újra felnéztem rá, kis mosolyra húztam ajkaimat. Bár nem hinném, hogy látta a nagy sötétben. Az Ő mosolyát látni lehetett. Ahogy a vakító fehérség megjelenik, mikor ajkai mosolyt formálnak. Fejét felemelve, közeledett egyre inkább felém. Lélegzet vételem szaporább lett, ahogy szívverésem is. Ajkai rátaláltak az enyémre. Nyelve bejutásért esedezett, amit én rögtön megadtam. Csókcsatában törtünk ki. Kezemet hajához vezettem és markoltam, azt, míg az Ő tenyere derekamon pihent. Romantikus volt, mégis szenvedélyest. A gyönyörű pillanatot halk nesz zavarta meg, amely egy bokor felől jött. Fejemet felkaptam és kerestem a hang okozóját de nem láttam. Biztos csak a szél volt. A levegő lehűlt így estére. Felültem és körbenéztem a többiek is romantikáztak, kivéve Niall-t és Harry-t, akik a vízbe ugrottak be ruhástul. Zayn is felült mellém. Lassan megszabadította magát pulóverétől, amelyet vállamra terített. Az illatot rögtön felismertem ez Sean John Unvorgivable parfüme, egyszerűen bódító, ahogy keveredett Zayn illatával, mély levegőt vettem, és élveztem, ahogy minden porcikámat átjárja az illat.
- Tudod Hill...régóta várok ám egy olyan lányra mint te. - fordította felém a fejét barátom.
Egy olyanra mint én? Ez most komoly?
- Szóval mindig is egy olyan lányt képzeltél magad mellé, aki gyilkolt, sosem volt boldog, és senkije sem volt? - kérdeztem viccelődve.
Ajka fél mosolyba szaladt, kezével az enyémet kereste, amelyre amikor rátalált, az ujjaival körbe fonta az én ujjaimat.
- Jó azért, csak hogy pontosítsunk. Olyan lányt szerettem volna magam mellé, aki önmagát adja, még akkor is ha vannak hibái. Aki felelőtlenül nevet, és boldog....és bár amikor meg ismertelek nem ilyen voltál, tetszik az aki most vagy. Szeretnélek el vinni valahová! - suttogta a szavakat.
Nevet? Boldog? Ez lennék én? Igen. Talán, most már igen.
- Hová szeretnél vinni? - tettem fel a kérdést izgatottan.
- Majd meglátod holnap. - mosolygott.
Jó lenne mondjuk egy kis szex....miről beszélek? Nem csoda, hogy vágyok rá. Hiszen egy hónappal ezelőtt, akárkit megszereztem és lefeküdtem vele. Az volt az életem. Az utolsó akivel lefeküdtem Harry volt. És az nem mostanában volt. Túl sokáig gondolkoztam a szexuális életemen, amiből Harry ébresztett fel. Igen....pont Ő. Vizes pólóját csavarta a hátamra, amitől iszonyatosan megijedtem.
- Te normális vagy? - álltam fel ijedtemben.
Ő is és Zayn is majd megfulladtak a röhögéstől.
- Ebben semmi vicc nincs. Fázok. Nyugi Styles ezt még megkeserülöd!! - kacsintottam rá.
Én ugyan csak poénkodtam, láttam átfutni Harry-n a félelmet, amit tetszett...én is ráhoztam a frászt. Közelebb léptem hozzá kettőt, mire ő kettőt hátrált. Próbáltam visszafojtani a nevetést ami már nagyon kikívánkozott belőlem. A fürtös egy fának nyomtam.
- Jézusom...ez csak vicc volt Hillary. Kérlek ne bánts. - motyogta rettegve.
Komolyan ennyire ijesztő vagyok? Sosem hittem volna, ilyen szinten frászt tudok hozni az emberekre, még akkor is amikor csak viccelődök. Teljesen komolyan vette.
Kezemet vállára tettem és közel hajoltam hozzá, olyan közel, hogy egy hangyácska sem fért volna el közöttünk. Felpipiskedtem és füléhez hajoltam.
- Csak viccelek Harry. - suttogtam a fülébe. Térde megremegett, mély levegőt vett.
- Hill...kérlek....ezt ne. - mormogta férfias hangon.
Mit ne?
- Csak kérlek ne gyere ilyen közel..az illatod egyszerűen mesés, és nem tudnék magamon uralkodni. - hajtotta le fejét a vállamra.
Ilyet váltanék ki belőle? Először félt, annyira, hogy könyörgött, hogy ne bántsam, pedig szándékomban sem volt, hogy bántsam, hiszen......szeretem. Nem úgy mint Zayn-t....azt hiszem. Aztán a félelmét, átvette a vágy...a vágy amit irántam érez? Hiszen alig értem hozzá.
- Ne haragudj. - néztem bele a csodálatosan zöld szemébe. Még a sötétben is látszottak. Varázsos volt.
- Semmi gond. Csak tudod.....- bele kezdett a mondatába, de nem folytatta. - Tudod mit menjünk vissza a többiekhez. - nevetett fel. Nevetése más volt, fájdalommal teli.
- Na mit csinált veled Hillary??? - kérdezte röhögve Louis, akinek ölében Eleanor feküdt.
- Áh nem tudott bántani. Béna volt. El se tudott kapni. - cinkelt Harold.
- Na mi van kislány, már eltűnt belőled az agresszivitás? - nézett rám vigyorogva Niall.
Eltűnt? ..... Nem tudom.
- Tudni akarod? - léptem oda a szöszi elé.
- Nem...inkább nem. - javította ki magát gyorsan.
Nagyot nevettünk mindannyian. Lehuppantam vissza a barátom mellé. Pulóvere még mindig rajtam pihent. Most már mindenki a tó mellett ült. Csendesen néztük, ahogy a vízen látszanak a csillagok fényei, a hold világítása, a fák árnyékai, és a mi tükörképünk. A kép egyszer csak megváltozott és még egy alak jelent meg távolabbról. Hátra tekintettem. Az alak egyre közelebb jött. Adrenalin szintem az egekbe szökött.
- Jó estét Loretta. Látom jól mulatsz a barátaiddal. Csak, hogy tudd attól még mert megölted a főnököt nem csak Ő volt az egyetlen aki a véget vezette. Tudod van egy fia is, aki én vagyok. A cég pedig most már az enyém. Gondolom nem is tudtad, hogy Kevin-nek van egy fia. Nem véletlen, hogy nem tudtál róla. - hangosan beszélt az a valaki. Egyre jobban féltem. Fia? Neki nem volt családja...senkije sem volt. Tudtommal. Az övé a cég? Ismerős a hangja. Férfias, kicsit rekedt, mégis lágy és gyengéd. Amint elém lépett, nem láttam az arcát, ebben közbe játszott a sötét és, hogy a pasason kapucni volt. Nem láttam.
- Nem ismersz meg? - kérdezte. Hallottam hangjában a meglepetést, és a gúnyt. Fogalmam sincs ki Ő.
Kezét felemelte és egyenesen a bordó kapucnihoz vezette, ahogy szélét megfogta lassan tolta le a fejéről. Ahogy megláttam arcát, szédülni kezdtem. Ez nem lehet. Lehetetlen. Itt áll előttem. Itt van előttem az illető, aki oly régen szerettem, akiért mindent megtettem volna, és az aki elrontotta az egész életemet. Aki azon a gyönyörű meleg éjszakán, ágynak döntött, úgy, hogy én azt nem akartam. És akármennyire is sikoltoztam nem engedett el. Visszatértek a fájó érzések. A többiek értetlenül figyelték a történéseket.
Ahogy közelebb lépett, arcába köptem.
- Na de drágám, hát így kell fogadni azt akinek oda adtad a szüzességedet, azt akivel mindent először át éltél?? - kezével értem akart nyúlni.
Hátráltam. Féltem. Testemben újra éreztem a fájdalmat, amit akkor azon az éjszakán éreztem. Szemem könnybe szökött.
- Hagyjál engem békén. Ne érj hozzám. - sziszegtem.
Nem hatottam meg. Egy perverz mégis gúnyos mosolyt villantott felém, amitől hányni tudtam volna.
- Nem mutatod be a pasidat a barátaidnak? - karolta át a vállamat, de kibújtam alóla.
- Te mocsok nem vagy te senkim. Főleg nem a pasim...te féreg. - morogtam.
Láttam, hogy megleptem, amikor együtt voltunk...fújj...szóval amikor még jártunk akkor boldog voltam, olyan kb mint 10 perccel ezelőtt, és most durva voltam vele.
- Hagyd békén. - állt fel Harry és arrébb lökte Mike-ot.
- Miért ki vagy te? Te vette át a helyemet? Egy ilyen kis nyeszlett lány? - röhögött.
- Nem, a helyed én vettem át, te fasz! - állt fel Zayn.
Tetkói igen jól kirajzolódtak a sötétségben, a csillogó barna szemek, feketén hunyorogtak, a mosoly eltűnt tökéletes vonásairól, izmai megfeszültek. Még én is megijedtem. Nem is láttam ilyennek a barátomat.
- Te vagy a dugó partnere? Én tuti jobb voltam neki. - kacsintott felém, és itt nálam elszakadt a cérna.
Felé ugrottam és egy hatalmas pofont vertem le neki, amelytől a földre esett. Kezével vörös pofáját fogdosta és "áu"-t kiabált.
- Ennyire vagy te férfi. Meg üt téged egy nő, és sírva futsz anyád szoknyája alá. - beszéltem hozzá, sírva és szipogva.
- Megérdemled amit most kapni fogsz, csak hogy érezd mennyire fájt amit velem tettél. -
Ahogy ott feküdt tehetetlenül, belerúgtam egyet a bordájába, összehúzta magát, a fájó pontot fogta, a következő rúgásom, szintén ugyanott találta el, majd oda rúgtam, ahol a fájdalmat okozta nekem, férfiasságának fájdalmára, hangosan sikoltott fel, az egész park tőle zengett, szemében egy kis könny jelent meg.
- Ezt még nagyon megfogod bánni Lori. - mondta fájdalommal teli.
Eleanor óvatosan ültetett le a tó mellé, és nyugtatgatni próbált, nem sok sikerrel.
Vissza tért. Újra itt van. És én kellek neki. Mocskos módon.
Fejem tüzelt, szemem elhomályosult, csak az a pillanat volt előttem, amikor letepert még anno 4 évvel ezelőtt egy csúnya vita után, kezemet lefogta magam mellett, lábaimmal nem tudtam lerúgni magamról, gyengének éreztem magam. Rá ült a csípőmre, és vadul csókolni kezdett, eleinte ajkamat, amit én nem viszonoztam csak sírtam. Sírva feküdtem ott alatta, míg Ő élvezte, amit csinál velem. Amikor nyakamra tért, hányingert éreztem. Gyorsan tépte le rólam a pólómat, és hajította el a szoba másik sarkába, 15 évesen ott feküdtem. Amikor már pucér voltam, és Ő is. Nem figyeltem. Minden homályos volt. Kellemetlenül éreztem magam. Csuklómat már rég elengedte, de nem tudtam mozdulni. Sokk hatása alatt voltam. Egy pillanatra eltűnt, aztán amikor visszatért, rám feküdt és egy gyors mozdulattal, keményen, belém rakta magát. Fájt. Nem hagyta amíg megszokom a méretét. Csak tolt és tolt és tolt. Sikoltoztam a fájdalomtól, de senki sem hallott, bőgtem, felnéztem Mike-ra, és láttam, hogy Ő élvezi a dolgot. Meg sem mozdultam. A felettem lévő srác, akiért bármit megtettem volna, megerőszakolt. Nyögései egyre hangosabbak lettek, és egyre gyorsabban mozgott bennem, amitől azt hittem meghalok. Végül éreztem, ahogy farka megremeg bennem és elélvez. Nyögése töltötte be a szobámat. A saját szobámban tette ezt velem. Rám hajtotta a fejét. Én még mindig bőgtem, és mindenem fájt. Megalázva éreztem magam. Lemászott rólam felkapta a ruháit, majd ugyanazzal a gúnyos mosollyal amilyennek az előbb nézett rám, ott hagyott. Megalázva. Meggyötörve. Kínok között. Fájdalommal a szívemben. Ott hagyott. Órákig feküdtem mozdulatlanul, könnyekkel eláztatva a takarót. Felültem, lábam között fájdalom volt, mozdulni alig bírtam. Egy helyen volt nagyobb a fájdalom, mint Ott...az pedig a szívem volt. Darabokra tört. Nehezen elvánszorogtam a fürdőig, leakartam mosni magamról amik akkor történtek. Sírva ültem a fürdőbe.
Ahogy eszembe jutottak ezek, mindenem remegni kezdett. Újra éreztem a fájdalmat. Minden egyes pillanatot. Mike elment. A fiúk is mellém ültek és csendben, figyelték mit teszek. Bámultam magam elé, figyeltem a tavat. Könnyem éppen arcomon siklott volna le, amikor egy kéz letörölte azt. Zayn volt. Átölelt és magához húzott. Könnyeim immáron, pólóját áztatták tovább.
- Jobb lesz ha megyünk! - kelt fel Harry.
Én is lábra álltam, könnyeim arcomra száradtak. Nem akartam, hogy szóba hozzanak akármit. Jól esett a csend. Zayn tenyerében, pihent a kezem, amit egy kicsit megszorított, jelezve ezzel, hogy törődik velem. Amint beértünk a buszba, leültem az ágyam szélére, és tovább sírtam. Hát így kell elrontani egy romantikus napot. Addig bőgtem, amíg elaludtam.
Beleszerettem. Teljesen. Igazán. Csak hogy én nem tudom, hogyan kell viselkedni egy kapcsolatban. Élveztem, ahogy miközben az agyam folyamatosan kattog az eseményeken, addig Zayn keze fel-le jár végig gerincemen. A hideg kirázott, kezeim amelyek mellkasán feküdtek remegni kezdtek, tettétől. Kívántam. Itt és most a parton. Aprót pillantottam fel tökéletes arcára, ajkain mosoly pihent, szemei az eget pásztázták a csillagokat bámulva. Én pedig ahelyett, hogy az égen lévő világító gyönyörű foltokat bámulnám, inkább barátomat figyelem. Tökéletes. Oda fent biztos nagy hülye volt, aki kitalálta, hogy nekem szánja. Szinte hihetetlen. Napok alatt képes volt megváltoztatni annyira, amennyire soha nem gondoltam, hogy változni fogok. A mogyoró barna szemei rátaláltak az én szempárjaimra, keze felvándorolt a nyakamhoz és gyengéden simogatta, azt. Kizártuk a körülöttünk lévő többi embert. Nem foglalkoztam semmivel, csak azzal aki most az enyém. Zaynnel. Apró kezeimmel hatalmas mellkasát simogattam, miközben Ő óvatosan, magára fektetett. Rajta fekszek. Fejemet újra rá fektettem, szíve felé, és hallgattam a tökéletes ritmust, amit vert. Megnyugtató volt. Beleszerettem. Újra felnéztem rá, kis mosolyra húztam ajkaimat. Bár nem hinném, hogy látta a nagy sötétben. Az Ő mosolyát látni lehetett. Ahogy a vakító fehérség megjelenik, mikor ajkai mosolyt formálnak. Fejét felemelve, közeledett egyre inkább felém. Lélegzet vételem szaporább lett, ahogy szívverésem is. Ajkai rátaláltak az enyémre. Nyelve bejutásért esedezett, amit én rögtön megadtam. Csókcsatában törtünk ki. Kezemet hajához vezettem és markoltam, azt, míg az Ő tenyere derekamon pihent. Romantikus volt, mégis szenvedélyest. A gyönyörű pillanatot halk nesz zavarta meg, amely egy bokor felől jött. Fejemet felkaptam és kerestem a hang okozóját de nem láttam. Biztos csak a szél volt. A levegő lehűlt így estére. Felültem és körbenéztem a többiek is romantikáztak, kivéve Niall-t és Harry-t, akik a vízbe ugrottak be ruhástul. Zayn is felült mellém. Lassan megszabadította magát pulóverétől, amelyet vállamra terített. Az illatot rögtön felismertem ez Sean John Unvorgivable parfüme, egyszerűen bódító, ahogy keveredett Zayn illatával, mély levegőt vettem, és élveztem, ahogy minden porcikámat átjárja az illat.
- Tudod Hill...régóta várok ám egy olyan lányra mint te. - fordította felém a fejét barátom.
Egy olyanra mint én? Ez most komoly?
- Szóval mindig is egy olyan lányt képzeltél magad mellé, aki gyilkolt, sosem volt boldog, és senkije sem volt? - kérdeztem viccelődve.
Ajka fél mosolyba szaladt, kezével az enyémet kereste, amelyre amikor rátalált, az ujjaival körbe fonta az én ujjaimat.
- Jó azért, csak hogy pontosítsunk. Olyan lányt szerettem volna magam mellé, aki önmagát adja, még akkor is ha vannak hibái. Aki felelőtlenül nevet, és boldog....és bár amikor meg ismertelek nem ilyen voltál, tetszik az aki most vagy. Szeretnélek el vinni valahová! - suttogta a szavakat.
Nevet? Boldog? Ez lennék én? Igen. Talán, most már igen.
- Hová szeretnél vinni? - tettem fel a kérdést izgatottan.
- Majd meglátod holnap. - mosolygott.
Jó lenne mondjuk egy kis szex....miről beszélek? Nem csoda, hogy vágyok rá. Hiszen egy hónappal ezelőtt, akárkit megszereztem és lefeküdtem vele. Az volt az életem. Az utolsó akivel lefeküdtem Harry volt. És az nem mostanában volt. Túl sokáig gondolkoztam a szexuális életemen, amiből Harry ébresztett fel. Igen....pont Ő. Vizes pólóját csavarta a hátamra, amitől iszonyatosan megijedtem.
- Te normális vagy? - álltam fel ijedtemben.
Ő is és Zayn is majd megfulladtak a röhögéstől.
- Ebben semmi vicc nincs. Fázok. Nyugi Styles ezt még megkeserülöd!! - kacsintottam rá.
Én ugyan csak poénkodtam, láttam átfutni Harry-n a félelmet, amit tetszett...én is ráhoztam a frászt. Közelebb léptem hozzá kettőt, mire ő kettőt hátrált. Próbáltam visszafojtani a nevetést ami már nagyon kikívánkozott belőlem. A fürtös egy fának nyomtam.
- Jézusom...ez csak vicc volt Hillary. Kérlek ne bánts. - motyogta rettegve.
Komolyan ennyire ijesztő vagyok? Sosem hittem volna, ilyen szinten frászt tudok hozni az emberekre, még akkor is amikor csak viccelődök. Teljesen komolyan vette.
Kezemet vállára tettem és közel hajoltam hozzá, olyan közel, hogy egy hangyácska sem fért volna el közöttünk. Felpipiskedtem és füléhez hajoltam.
- Csak viccelek Harry. - suttogtam a fülébe. Térde megremegett, mély levegőt vett.
- Hill...kérlek....ezt ne. - mormogta férfias hangon.
Mit ne?
- Csak kérlek ne gyere ilyen közel..az illatod egyszerűen mesés, és nem tudnék magamon uralkodni. - hajtotta le fejét a vállamra.
Ilyet váltanék ki belőle? Először félt, annyira, hogy könyörgött, hogy ne bántsam, pedig szándékomban sem volt, hogy bántsam, hiszen......szeretem. Nem úgy mint Zayn-t....azt hiszem. Aztán a félelmét, átvette a vágy...a vágy amit irántam érez? Hiszen alig értem hozzá.
- Ne haragudj. - néztem bele a csodálatosan zöld szemébe. Még a sötétben is látszottak. Varázsos volt.
- Semmi gond. Csak tudod.....- bele kezdett a mondatába, de nem folytatta. - Tudod mit menjünk vissza a többiekhez. - nevetett fel. Nevetése más volt, fájdalommal teli.
- Na mit csinált veled Hillary??? - kérdezte röhögve Louis, akinek ölében Eleanor feküdt.
- Áh nem tudott bántani. Béna volt. El se tudott kapni. - cinkelt Harold.
- Na mi van kislány, már eltűnt belőled az agresszivitás? - nézett rám vigyorogva Niall.
Eltűnt? ..... Nem tudom.
- Tudni akarod? - léptem oda a szöszi elé.
- Nem...inkább nem. - javította ki magát gyorsan.
Nagyot nevettünk mindannyian. Lehuppantam vissza a barátom mellé. Pulóvere még mindig rajtam pihent. Most már mindenki a tó mellett ült. Csendesen néztük, ahogy a vízen látszanak a csillagok fényei, a hold világítása, a fák árnyékai, és a mi tükörképünk. A kép egyszer csak megváltozott és még egy alak jelent meg távolabbról. Hátra tekintettem. Az alak egyre közelebb jött. Adrenalin szintem az egekbe szökött.
- Jó estét Loretta. Látom jól mulatsz a barátaiddal. Csak, hogy tudd attól még mert megölted a főnököt nem csak Ő volt az egyetlen aki a véget vezette. Tudod van egy fia is, aki én vagyok. A cég pedig most már az enyém. Gondolom nem is tudtad, hogy Kevin-nek van egy fia. Nem véletlen, hogy nem tudtál róla. - hangosan beszélt az a valaki. Egyre jobban féltem. Fia? Neki nem volt családja...senkije sem volt. Tudtommal. Az övé a cég? Ismerős a hangja. Férfias, kicsit rekedt, mégis lágy és gyengéd. Amint elém lépett, nem láttam az arcát, ebben közbe játszott a sötét és, hogy a pasason kapucni volt. Nem láttam.
- Nem ismersz meg? - kérdezte. Hallottam hangjában a meglepetést, és a gúnyt. Fogalmam sincs ki Ő.
Kezét felemelte és egyenesen a bordó kapucnihoz vezette, ahogy szélét megfogta lassan tolta le a fejéről. Ahogy megláttam arcát, szédülni kezdtem. Ez nem lehet. Lehetetlen. Itt áll előttem. Itt van előttem az illető, aki oly régen szerettem, akiért mindent megtettem volna, és az aki elrontotta az egész életemet. Aki azon a gyönyörű meleg éjszakán, ágynak döntött, úgy, hogy én azt nem akartam. És akármennyire is sikoltoztam nem engedett el. Visszatértek a fájó érzések. A többiek értetlenül figyelték a történéseket.
Ahogy közelebb lépett, arcába köptem.
- Na de drágám, hát így kell fogadni azt akinek oda adtad a szüzességedet, azt akivel mindent először át éltél?? - kezével értem akart nyúlni.
Hátráltam. Féltem. Testemben újra éreztem a fájdalmat, amit akkor azon az éjszakán éreztem. Szemem könnybe szökött.
- Hagyjál engem békén. Ne érj hozzám. - sziszegtem.
Nem hatottam meg. Egy perverz mégis gúnyos mosolyt villantott felém, amitől hányni tudtam volna.
- Nem mutatod be a pasidat a barátaidnak? - karolta át a vállamat, de kibújtam alóla.
- Te mocsok nem vagy te senkim. Főleg nem a pasim...te féreg. - morogtam.
Láttam, hogy megleptem, amikor együtt voltunk...fújj...szóval amikor még jártunk akkor boldog voltam, olyan kb mint 10 perccel ezelőtt, és most durva voltam vele.
- Hagyd békén. - állt fel Harry és arrébb lökte Mike-ot.
- Miért ki vagy te? Te vette át a helyemet? Egy ilyen kis nyeszlett lány? - röhögött.
- Nem, a helyed én vettem át, te fasz! - állt fel Zayn.
Tetkói igen jól kirajzolódtak a sötétségben, a csillogó barna szemek, feketén hunyorogtak, a mosoly eltűnt tökéletes vonásairól, izmai megfeszültek. Még én is megijedtem. Nem is láttam ilyennek a barátomat.
- Te vagy a dugó partnere? Én tuti jobb voltam neki. - kacsintott felém, és itt nálam elszakadt a cérna.
Felé ugrottam és egy hatalmas pofont vertem le neki, amelytől a földre esett. Kezével vörös pofáját fogdosta és "áu"-t kiabált.
- Ennyire vagy te férfi. Meg üt téged egy nő, és sírva futsz anyád szoknyája alá. - beszéltem hozzá, sírva és szipogva.
- Megérdemled amit most kapni fogsz, csak hogy érezd mennyire fájt amit velem tettél. -
Ahogy ott feküdt tehetetlenül, belerúgtam egyet a bordájába, összehúzta magát, a fájó pontot fogta, a következő rúgásom, szintén ugyanott találta el, majd oda rúgtam, ahol a fájdalmat okozta nekem, férfiasságának fájdalmára, hangosan sikoltott fel, az egész park tőle zengett, szemében egy kis könny jelent meg.
- Ezt még nagyon megfogod bánni Lori. - mondta fájdalommal teli.
Eleanor óvatosan ültetett le a tó mellé, és nyugtatgatni próbált, nem sok sikerrel.
Vissza tért. Újra itt van. És én kellek neki. Mocskos módon.
Fejem tüzelt, szemem elhomályosult, csak az a pillanat volt előttem, amikor letepert még anno 4 évvel ezelőtt egy csúnya vita után, kezemet lefogta magam mellett, lábaimmal nem tudtam lerúgni magamról, gyengének éreztem magam. Rá ült a csípőmre, és vadul csókolni kezdett, eleinte ajkamat, amit én nem viszonoztam csak sírtam. Sírva feküdtem ott alatta, míg Ő élvezte, amit csinál velem. Amikor nyakamra tért, hányingert éreztem. Gyorsan tépte le rólam a pólómat, és hajította el a szoba másik sarkába, 15 évesen ott feküdtem. Amikor már pucér voltam, és Ő is. Nem figyeltem. Minden homályos volt. Kellemetlenül éreztem magam. Csuklómat már rég elengedte, de nem tudtam mozdulni. Sokk hatása alatt voltam. Egy pillanatra eltűnt, aztán amikor visszatért, rám feküdt és egy gyors mozdulattal, keményen, belém rakta magát. Fájt. Nem hagyta amíg megszokom a méretét. Csak tolt és tolt és tolt. Sikoltoztam a fájdalomtól, de senki sem hallott, bőgtem, felnéztem Mike-ra, és láttam, hogy Ő élvezi a dolgot. Meg sem mozdultam. A felettem lévő srác, akiért bármit megtettem volna, megerőszakolt. Nyögései egyre hangosabbak lettek, és egyre gyorsabban mozgott bennem, amitől azt hittem meghalok. Végül éreztem, ahogy farka megremeg bennem és elélvez. Nyögése töltötte be a szobámat. A saját szobámban tette ezt velem. Rám hajtotta a fejét. Én még mindig bőgtem, és mindenem fájt. Megalázva éreztem magam. Lemászott rólam felkapta a ruháit, majd ugyanazzal a gúnyos mosollyal amilyennek az előbb nézett rám, ott hagyott. Megalázva. Meggyötörve. Kínok között. Fájdalommal a szívemben. Ott hagyott. Órákig feküdtem mozdulatlanul, könnyekkel eláztatva a takarót. Felültem, lábam között fájdalom volt, mozdulni alig bírtam. Egy helyen volt nagyobb a fájdalom, mint Ott...az pedig a szívem volt. Darabokra tört. Nehezen elvánszorogtam a fürdőig, leakartam mosni magamról amik akkor történtek. Sírva ültem a fürdőbe.
Ahogy eszembe jutottak ezek, mindenem remegni kezdett. Újra éreztem a fájdalmat. Minden egyes pillanatot. Mike elment. A fiúk is mellém ültek és csendben, figyelték mit teszek. Bámultam magam elé, figyeltem a tavat. Könnyem éppen arcomon siklott volna le, amikor egy kéz letörölte azt. Zayn volt. Átölelt és magához húzott. Könnyeim immáron, pólóját áztatták tovább.
- Jobb lesz ha megyünk! - kelt fel Harry.
Én is lábra álltam, könnyeim arcomra száradtak. Nem akartam, hogy szóba hozzanak akármit. Jól esett a csend. Zayn tenyerében, pihent a kezem, amit egy kicsit megszorított, jelezve ezzel, hogy törődik velem. Amint beértünk a buszba, leültem az ágyam szélére, és tovább sírtam. Hát így kell elrontani egy romantikus napot. Addig bőgtem, amíg elaludtam.
2013. május 2., csütörtök
vidámpark
- Nem vagy éhes?- kérdezte ezzel megtörve a csendet.
- Öhm..nem köszi most nem. - válaszoltam.
Ujjaimmal babráltam arra várva, hogy Zayn végre végezzen a fürdéssel és egy kicsit hozzá bújhassak.
Régen volt már ilyen...ilyen, hogy én vágytam valakinek az ölelésére vagy szeretetére. Egyszerűen túl könnyen beleszerettem. Vigyázni akarok rá. Megóvni mindentől. Mindentől, ami számára veszélyes. Gondolkodtam a mai programon, hogy mit is csinálhatnánk közösen, hogy egy kicsit jobban megismerjük egymást, de semmi normális, értelmes program nem jutott az eszembe. Gondolkodásomat Harry törte meg.
- Tudod egy kicsit bánt, hogy itt ülünk csendben, miközben nekem te fontos vagy.....és mégsem mondasz el semmit.- nem mert a szemembe nézni csak bámulta a fehér szőnyeget.
Fontos lennél neki? Hiszen alig ismerjük egymást. Sőt mi több nem tudunk egymásról semmit..illetve Ők eleget tudnak rólam, ahhoz, hogy nem kéne kedvelniük. Nem is értem. Egyetlen éjszaka alatt minden megváltozott. Kiderült a titkom, amely igazán sötét volt. Pár nap alatt beleszerettem egy emberbe, és barátaim lettek.
- Tudod Harry...alig tudunk egymásról valamit is. És bár nem mondom, hogy nem kedvellek, mert nem lenne igaz, attól még nem ismerjük egymást rendesen. - mondtam és zöld szemébe néztem.
Elbűvölően zöld szeme, káprázatos. Még sosem láttam ennyire gyönyörű szempárt.
- Akkor ezen változtatnunk kell. Mit szólnál ha mindannyian elmennénk mondjuk vidámparkba? - hirtelen izgatott lett a kis fürtös.
Én meg a vidámpark? Két külön világ.
- Harry.....én nem szeretem a vidámparkokat!! - suttogtam halkan.
- Mi van??? Azt nem lehet nem szeretni. Nincs más választásod...- mondta majd felkiáltott, hogy VIDÁMPARKBA MEGYÜNK!!!!!
Mindenki hirtelen termett ott a szobába, a hír hallatán és alig várták, hogy mehessünk és jól érezzük magunkat.
Zayn kilépett a fürdőszobából. Amint megláttam elállt a lélegzetem. Haja kócosan meredt szana-szét még vizesen, felső testén kis vízcseppek csordultak végig, amelyek az ágyék részén körbe csavart törölközőnél megálltak, a piros anyag tökéletesen tapadt derekához. Lélegzet elállító volt. Szó szerint. Ugyanis elfelejtettem levegőt venni és szédülni kezdtem. Gyorsan leültem a fotelbe és onnan "csorgattam tovább a nyálam". Arra lettem figyelmes, hogy mindenki nevet. Elkaptam a tekintetemet az előttem álló szexistenről és a többiekre néztem. Engem bámultak. Rajtakaptak. Amint erre rájöttem elpirultam és röhögni kezdtem.
- Jó hogy nem esett ki a szemed!!! - csendült fel Louis nevetése.
Rózsaszínes arcomat egy bőrszínű párnával takartam el. Zayn megindult felém, és mosolyával még inkább rátett egy lapáttal az egész bámulós sztorira. Ahogy a fotel elé lépett elvette fejem elől a párnát és arrébb hajította. Kezét felém nyújtotta és magához húzott.
- Csak nem engem bámultál? - kérdezte. Lehellete simogatta az arcomat, mentolos illata volt. Nem tudtam válaszolni, csak figyeltem a két csillogó, mogyoró barna szempárt amely engem nézett. Elmosolyodtam.
- Szóval engem néztél. - nevetett fel aranyosan, megvillantva tökéletesen fehér fogsorát.
Hozzá képest elég alacsony vagyok így lábujjhegyre álltam, hogy megsimogassam kissé borostás arcát. Fejét egy kicsit lejjebb hajtotta. Orra súrolta az enyémet, majd ajkait az enyémre tapasztotta. Mellkasa az enyémnek nyomódott. Csókunk minden kis pillanatát kiélveztem. Éreztem ahogy mellkasa fel-le mozog szinkronban az enyémmel. Majd ajkai eltávolodtak az enyémtől és mosolyára lettem figyelmes. Fejemet a vállába fúrtam.
- Nem akarjuk megzavarni a romantikázgatást...de vidámparkba akarunk menni és hamburgert enni..- motyogta Niall.
Mindannyian felnevettünk. Zayn összekulcsolta az ujjaimat az övével, majd a szobájába vezetett és ott leültetett az ágyára. Csak figyeltem, ahogy hátat fordít nekem és a szekrényben kotorászik ruháért, miközben hátizma minden egyes mozdulatnál megjelenik. Nem tudom miért szerettem belé. 4 év után, az ember elgondolkozik rajta...vajon miért? Miért pont Ő?
Miután mindenki felöltözött és elkészült, indulásnak eredtünk a vidámpark felé. Louis, Eleanor kezét fogta és úgy mentek elöl. Már nem is tudom mikor beszélgettem a barátnőmmel, anélkül, hogy ne ráztam volna le bunkón. Hiszen Mike tette óta senkivel sem voltam kedves típus.
- El kell mennünk Ashley-ért. - szólalt fel Liam.
Ashley? Ki az az Ashley? Tettem fel magamban a kérdést. Nem tudtam, hogy Liamnek barátnője van.
Kézen fogva sétáltam barátommal. Jó érzés volt, hogy végre nekem is van kire támaszkodnom. Egy lelkitárs, akire mindig számíthatok. Megérkeztünk egy csodaszép családi házhoz. Gondolom itt lakik Ashley. El már találkozott vele és azt mondta jó fej a csajszi, legalábbis vele kedves volt. Kinyílt a hatalmas bejárati ajtó, és egy gyönyörű lány jelent meg. Intett felénk. Becsapta maga után az ajtót, és bezárta. Futni kezdett Liam felé, akinek karjaiba ugrott és lágyan megcsókolta. Rendes lánynak tűnt. Az a tipikus kedves vagyok mindenkivel féle csaj.
- Szívem bemutatom neked Hillary-t. Ő Zayn barátnője. - mosolygott rám Liam.
Kedves gesztus volt tőle, hogy bemutatott a szerelmének.
- Szia. Hillary vagyok. - mutatkoztam be azért magamtól és miközben előre nyújtottam a kezemet, egy kézfogásra várva.
- Hello. Ashley. - vágta rá. Lenéző tekintettel nézett rám. A kéz fogást nem fogadta el, barátjába karolt és elfordította tőlem a fejét.
Oké....mégse olyan kedves lány. Bár nem tudom mit tettem, de nem vagyok neki szimpatikus.
Nem értem ezt az egészet. Zayn és a többiek is hitetlenkedő arccal nézték, ahogy Ash undokul bánik velem.
Leengedett kezekkel mentem tovább és lassacskán beértünk a városba. Zsúfolt volt minden. Kell nekünk gyalog menni? Miért nem ülünk mondjuk taxiba? Megálltunk egy kávéért a StarBucks-nál.
Én és a többiek már rég kint voltak, csak Liam barátnője ugrott el még mosdóba is.
- Jól vagy? Sajnálom nem tudom mi ütött belé. - magyarázkodott Liam.
- Minden rendben. De lehet pórázt kéne raknod a barátnődre, mert a végén még élve megesz. - válaszoltam neki nyugodtan.
Alapesetben már Ashley rég nem élne. Simán bánthattam volna, hiszen kétlem, hogy visszaütne. De most semmi kedvem nincs kötekedni, jobbnak látom ha inkább csak ráhagyom az egész dolgot.
Eleanor mosolygott. Nagyon boldog mióta Ő és Louis egy párt alkotnak.
Végre megérkezett Mrs. Bunkó és mehettünk tovább.
Zayn újra kezembe temette kezét és sétáltunk tovább. Niall és Harry éppen nekem mesélték a koncerteken történő vicces dolgokat amiken én mindig hangosan és jókedvűen nevettem, El-el. Amit persze Ash mindig egy szemforgatással vagy flegma fejjel díjazott, de nem foglalkoztam vele. Kiélveztem, hogy végre boldog vagyok.
Éppen elsétáltunk egy újságos mellett amikor szemeim megakadtak a heti sztár magazin címlapján.
Nem hiszek a szememnek az én vagyok és Zayn.
- Nézz oda Hill az ott te vagy és Malik. - mosolygott Eleanor és odaszaladt az eladóhoz, hogy meg vegye a lapot.
Vigyorogva lapozott a 27. oldalra, ahol egy rólunk megjelenő cikk szerepelt. Barátom csillogó és boldog szemekkel figyelte, és olvasta fel hangosan a cikket.
" A One Direction rossz fiúja becsajozott"
" A tegnapi koncerten mutatta be Zayn Malik először barátnőjét a nagyközönségnek. Aki nem más mint a stylistként dolgozó Hillary Styles. A banda többi tagja is igazán megkedvelte a leányzót. Akinek még egy dalt is írtak. Úgy tűnik mindegyik tag lassan barátnővel áll az oldalán. Már csak két srác van egyedül. Directionerek kapjátok össze magatokat, nektek is sikerülhet meghódítani valamelyikük szívét. Egyébként úgy tűnik az újdonsült szerelmes pár nagyon szereti egymást, ugyanis a backstage-ben a színpadon és még egy csomó helyen látták őket, ahogy szerelmesen összebújva nevetgélnek. Sajnos Hillary-ről még nem sokat tudunk, de talán egyszer készíthetünk vele egy interjút. "
Jól esett, hogy nem kaptam semmi negatív megjegyzést. De addig örüljenek ameddig rólam nem tudnak sokat.
- Ch....örülhetsz magadnak egy címlapon virítasz.- motyogott magába Ashley, de inkább úgy csináltam mintha nem hallanám.
Tovább ballagtunk a park felé, amint megéreztem a vattacukor édes illatát, és hallottam a fiatalok hangos nevetését, tudtam, hogy megérkeztünk. Sosem szerettem az efféle "mosoly gyárakat". Tele van buta játékokkal, nevetgélő neveletlen kölykökkel, és felesleges pénz költés az egész.
Megvettük a jegyeket, és megkaptuk a karszalagjainkat amely rikító pinken tapadt csuklómnak.
- Akkor hol kezdjünk? - kérdezte boldogan és izgatottan Nialler.
- Menjünk a körhintához. - ajánlotta Eleanor.
Barátnőm mindig is oda volt, ezekért a vidám dolgokért. Mikor kicsik voltunk egyszer elvitt minket az anyukája, akkor tört el a kezem.
Már mindenki beült a körhintába.
- Hill nem jössz? - kérdezte Harry.
- Nem ezt inkább kihagyom. - bólogattam.
A játék elindult először lassan, majd egyre gyorsított. Mindannyian nevetgéltek és sikonyáltak. Én addig helyet foglaltam a padkán és onnan figyeltem őket. Végre megállt a hinta, és mindannyian örömködve szálltak ki belőle.
- Kár hogy te nem jöttél igazán jó volt. - mosolygott rám Zayn.
- Tudod...én nem vagyok oda a vidámparkokért. - adtam rá választ.
- Akkor most én megszerettetem veled.- kacsintott.
Sétálgattunk a játékszerek között. Amikor egyszer csak barátom megállt egy standnál.
Az öreg bácsi magyarázni kezdte, hogy a játszma lényege, hogy egy puskával, mű tölténnyel el kell találni a poharakat és ha mind a 6 poharat eltaláltad akkor megnyerheted az óriás mackót.
Zayn a kezébe vette a puskát, de már akkor láttam, hogy eléggé ügyetlen. Lőtt egyet de egy poharat sem talált el.
- Megpróbálhatom? - kérdeztem barátomat, aki mosolyogva nyújtotta át a nyakában lógó "fegyvert".
Beakasztottam a nyakamba, majd kezembe vettem, szememhez emeltem és a célpontra helyeztem a csövét, pontosan elhelyeztem a középső pohárhoz, meghúztam a ravaszt amely egyenesen a tervezett poharat érte el és a mellette lévő 5 pohár is szintén ledőlt. Büszke fejjel néztem fel barátomra, aki elismerősen bólogatott. A öreg csak tátott szájjal figyelt.
- Tudja kisasszony még soha sem sikerült első lövésre lelőnie senkinek. - motyogta hitetlenkedve. - Csak nem tartott már fegyvert a kezébe.
Zayn rám nézett és kishiján röhögő görcsbe tört ki, de vissza tartotta, így már vörös fejjel nézett tovább.
- Nem soha. - mondtam halálos iróniával.
Az ember csak nézett maga elé, majd mikor feleszmélt el nyúlt a fehér óriás medvéért és Zayn kezébe adta.
- Gondolom meg akartad nyerni a barátnődnek. - mosolygott a bácsika.
Zayn csak vigyorgott, és sikerült legyőzni a röhögést. Átnyújtotta a kezembe a plüss mackót, ami olyan hatalmas volt, mint kb én. Hónom alá kaptam és barátomba karolva sétáltam tovább. A szél fújdogálta a hajamat, de nagyon szépen sütött a nap. Újra csatlakoztunk a többiekhez, akik addig egy hot-dogos standnál kajáltak meg.
- Nyertél a macit?? - kérdezte ujjongva Harry.
- Zayn nyerte nekem. - röhögtem fel.
- Képzeljétek el a pasi arcát amikor Hill lőtt és elsőre az összes pohárkát letarolta..sokkot kapott. - nevetgélt a barátom.
- Örülök, hogy ilyen jó kedvetek van. Legyen a következő az óriás csúszda. - mutatott fel egy magas pirosas csúszdára Louis.
Kedvet kaptam a hülyeskedéshez, így én is velük tartottam. Olyan magasan volt, hogy lifttel kellett fel menni, hogy elérd a tetejét. Mindenki párba csúszott, ami nagyon vicces volt, mert Harry-nek Niall volt a párja.
Beültem Zayn ölébe, indulás előtt egy csókot lehelt ajkamra, majd meglökte magát és csúszni kezdtünk. Az adrenalinom az egekbe szökött, ugyanaz az érzés fogott el mikor öltem. Csak ennél nevethettem és boldogságomban csinálhattam. Mikor leértünk nagyon nevettünk, a gyorsaság miatt a hasam csiklandozott, és alig bírtam abba hagyni a kacagást. A többiek is leértek, mire Ashley hányni kezdett.
- Uramisten jól vagy? - futottam oda hozzá.
- Te csak hagyjál békén ribanc vágta a fejemhez.
*Liam szemszöge*
Hallottam ahogy barátnőm leribancozza Hillary-t. Fogalmam sincs mi a baja vele, vagy hogy miért bunkózik. Alapvetően nem ilyen és Eleanor-t is rögtön elfogadta, de valamiért Hill-el olyan más. Figyeltem ahogy Hillary szeme a mogyoró barnáról feketébe vált, keze ökölbe szorul, és inkább feláll Ashley mellől. Ott hagyta, anélkül, hogy megütötte volna. Ez már jó jel.....alapvetően már az életét is kiverte volna barátnőmből, de most megértem.
- Baszódjatok meg mindannyian. - akadt ki Hill és elment mellettünk.
Zayn elakarta kapni barátnője kezét, de kirántotta onnan és eliszkolt.
- Gratulálok Ashley. Neked mi bajod van a barátnőmmel? - ment oda Zayn, Ash-hez, aki csak megrántotta a vállát. Amíg Zayn és Ashley vitáztak, Harry, Hillary után szaladt.
*Hill szemszöge*
Nem értem. Nem tettem semmit. Nem is ismer és engem ribancoz le. Ő viselkedik úgy velem, mintha tudná milyen vagyok, pedig egy nyomorult mondatot nem tud az életem egyik szakaszáról sem.
Leültem egy eldugottabb területtre, térdemet felhúztam és karommal öleltem át azt. Sírni kezdtem. Eddig hozzá voltam szokva ahhoz hogy az emberek nem kedvelnek, de a napok folyamán 5 ember az életem részévé vált, és csak szeretetet mutatott felém, így elég nehéz azzal szembesülni, hogy valaki utál, ráadásul pont egy olyan valaki, aki semmit nem tud rólam.
Kopogást éreztem meg a vállamon és felkaptam a fejemet. Harry ott állt előttem, gyorsan letöröltem arcomon végig folyó könnyeimet, még mielőtt észrevenné, hogy sírtam. De már késő volt. Látta.
- Ne törődj vele. Féltékenykedik. - mondta halkan miközben tekintetembe próbálta fúrni zöld szemeit.
Meglepődtem. Rám féltékeny? Hiszen nem csináltam semmi olyan dolgot amitől féltékenynek kéne lennie. Ő sokkal szebb is mint én tehát még erről sem lehet szó.
- Féltékeny? Ne viccelődj Harry. Miért lenne az? - kérdeztem.
- Tudod amikor Ő és Liam összejöttek és bemutatta nekünk egyikünknek sem volt szimpatikus lány, olyan másnak tűnt, de teljesen. Túl vidám volt és próbálta a jókedvét másokra erőltetni. Kicsit olyan volt, mintha eljátszaná, hogy Ő milyen jó tud lenni Liammel. Persze ez nem így volt...de nekünk így tűnt. - magyarázta majd egy kis szünetet tartott.- Te pedig hiába vagy nagyon különc. - nevetett. - Szeretünk és rögtön elfogadtunk , pedig azért te tényleg rossz dolgokat tettél meg, de rosszakat is éltél meg. De téged akkor is mindannyian rögtön szerettünk és imádtunk.
Szóval erről van szó. Már teljesen megértem, miért utál annyira.
- Gyere menjünk vissza mielőtt Zayn bántja Ash-t. - motyogta Harold.
Bántja? Nem azt nem hagyhatom akármennyire is bánt, amit mondott rám, nem hagyhatom, hogy beverje a képét. Ha akartam volna akkor bevertem volna én és már a roham mentő vitte volna el. De nem tettem. Nem akartam fájdalmat okozni Liamnek, mert tudom, neki fájt volna, barátnője fájdalma.
Vissza loholtam a többiekhez, akik egy padon folytatták tovább a vitát.
Ahogy Zayn meglátott felpattant a padról és magához húzott.
- Minden oké? - suttogta a fülembe.
- Igen..nincs semmi bajom. - mosolyogtam.
Ránéztem Ashley-re, aki megbánó tekintettel nézett rám. Tudja! Érzem. Elmondták neki. Elmondták neki...hogy mit tettem és milyen életem volt. Hogy miken mentem keresztül.
- Figyelj én sajnálom....nem tudtam, hogy....- kezdett bele..de nem hagytam hogy befejezze.
- Nem te figyelj ide..attól még mert tudod min mentem keresztül nem kell jóban lennünk, hiszen eddig sem voltam a kedvenced ahogy észrevettem. Sajnálat barátok köszönöm de kurvára nem kellenek. - hangzottak a szavak a számból.
- Nem..tudod nekem nincs semmi bajom veled. Csupán annyi, hogy téged szeretnek. De ha tudnál egy ideig mindenki utált Liam-en kívül. Téged meg mindenki szeret. - mosolygott rám.
Mindenki? Érdekes egy időbe mindenki utált.
Ráhagytam a dolgot nyugisan sétáltunk ki a partra mikor besötétedett. Csend volt. Zayn mellkasán fekve figyeltük közösen a csillagokat.
- Öhm..nem köszi most nem. - válaszoltam.
Ujjaimmal babráltam arra várva, hogy Zayn végre végezzen a fürdéssel és egy kicsit hozzá bújhassak.
Régen volt már ilyen...ilyen, hogy én vágytam valakinek az ölelésére vagy szeretetére. Egyszerűen túl könnyen beleszerettem. Vigyázni akarok rá. Megóvni mindentől. Mindentől, ami számára veszélyes. Gondolkodtam a mai programon, hogy mit is csinálhatnánk közösen, hogy egy kicsit jobban megismerjük egymást, de semmi normális, értelmes program nem jutott az eszembe. Gondolkodásomat Harry törte meg.
- Tudod egy kicsit bánt, hogy itt ülünk csendben, miközben nekem te fontos vagy.....és mégsem mondasz el semmit.- nem mert a szemembe nézni csak bámulta a fehér szőnyeget.
Fontos lennél neki? Hiszen alig ismerjük egymást. Sőt mi több nem tudunk egymásról semmit..illetve Ők eleget tudnak rólam, ahhoz, hogy nem kéne kedvelniük. Nem is értem. Egyetlen éjszaka alatt minden megváltozott. Kiderült a titkom, amely igazán sötét volt. Pár nap alatt beleszerettem egy emberbe, és barátaim lettek.
- Tudod Harry...alig tudunk egymásról valamit is. És bár nem mondom, hogy nem kedvellek, mert nem lenne igaz, attól még nem ismerjük egymást rendesen. - mondtam és zöld szemébe néztem.
Elbűvölően zöld szeme, káprázatos. Még sosem láttam ennyire gyönyörű szempárt.
- Akkor ezen változtatnunk kell. Mit szólnál ha mindannyian elmennénk mondjuk vidámparkba? - hirtelen izgatott lett a kis fürtös.
Én meg a vidámpark? Két külön világ.
- Harry.....én nem szeretem a vidámparkokat!! - suttogtam halkan.
- Mi van??? Azt nem lehet nem szeretni. Nincs más választásod...- mondta majd felkiáltott, hogy VIDÁMPARKBA MEGYÜNK!!!!!
Mindenki hirtelen termett ott a szobába, a hír hallatán és alig várták, hogy mehessünk és jól érezzük magunkat.
Zayn kilépett a fürdőszobából. Amint megláttam elállt a lélegzetem. Haja kócosan meredt szana-szét még vizesen, felső testén kis vízcseppek csordultak végig, amelyek az ágyék részén körbe csavart törölközőnél megálltak, a piros anyag tökéletesen tapadt derekához. Lélegzet elállító volt. Szó szerint. Ugyanis elfelejtettem levegőt venni és szédülni kezdtem. Gyorsan leültem a fotelbe és onnan "csorgattam tovább a nyálam". Arra lettem figyelmes, hogy mindenki nevet. Elkaptam a tekintetemet az előttem álló szexistenről és a többiekre néztem. Engem bámultak. Rajtakaptak. Amint erre rájöttem elpirultam és röhögni kezdtem.
- Jó hogy nem esett ki a szemed!!! - csendült fel Louis nevetése.
Rózsaszínes arcomat egy bőrszínű párnával takartam el. Zayn megindult felém, és mosolyával még inkább rátett egy lapáttal az egész bámulós sztorira. Ahogy a fotel elé lépett elvette fejem elől a párnát és arrébb hajította. Kezét felém nyújtotta és magához húzott.
- Csak nem engem bámultál? - kérdezte. Lehellete simogatta az arcomat, mentolos illata volt. Nem tudtam válaszolni, csak figyeltem a két csillogó, mogyoró barna szempárt amely engem nézett. Elmosolyodtam.
- Szóval engem néztél. - nevetett fel aranyosan, megvillantva tökéletesen fehér fogsorát.
Hozzá képest elég alacsony vagyok így lábujjhegyre álltam, hogy megsimogassam kissé borostás arcát. Fejét egy kicsit lejjebb hajtotta. Orra súrolta az enyémet, majd ajkait az enyémre tapasztotta. Mellkasa az enyémnek nyomódott. Csókunk minden kis pillanatát kiélveztem. Éreztem ahogy mellkasa fel-le mozog szinkronban az enyémmel. Majd ajkai eltávolodtak az enyémtől és mosolyára lettem figyelmes. Fejemet a vállába fúrtam.
- Nem akarjuk megzavarni a romantikázgatást...de vidámparkba akarunk menni és hamburgert enni..- motyogta Niall.
Mindannyian felnevettünk. Zayn összekulcsolta az ujjaimat az övével, majd a szobájába vezetett és ott leültetett az ágyára. Csak figyeltem, ahogy hátat fordít nekem és a szekrényben kotorászik ruháért, miközben hátizma minden egyes mozdulatnál megjelenik. Nem tudom miért szerettem belé. 4 év után, az ember elgondolkozik rajta...vajon miért? Miért pont Ő?
Miután mindenki felöltözött és elkészült, indulásnak eredtünk a vidámpark felé. Louis, Eleanor kezét fogta és úgy mentek elöl. Már nem is tudom mikor beszélgettem a barátnőmmel, anélkül, hogy ne ráztam volna le bunkón. Hiszen Mike tette óta senkivel sem voltam kedves típus.
- El kell mennünk Ashley-ért. - szólalt fel Liam.
Ashley? Ki az az Ashley? Tettem fel magamban a kérdést. Nem tudtam, hogy Liamnek barátnője van.
Kézen fogva sétáltam barátommal. Jó érzés volt, hogy végre nekem is van kire támaszkodnom. Egy lelkitárs, akire mindig számíthatok. Megérkeztünk egy csodaszép családi házhoz. Gondolom itt lakik Ashley. El már találkozott vele és azt mondta jó fej a csajszi, legalábbis vele kedves volt. Kinyílt a hatalmas bejárati ajtó, és egy gyönyörű lány jelent meg. Intett felénk. Becsapta maga után az ajtót, és bezárta. Futni kezdett Liam felé, akinek karjaiba ugrott és lágyan megcsókolta. Rendes lánynak tűnt. Az a tipikus kedves vagyok mindenkivel féle csaj.
- Szívem bemutatom neked Hillary-t. Ő Zayn barátnője. - mosolygott rám Liam.
Kedves gesztus volt tőle, hogy bemutatott a szerelmének.
- Szia. Hillary vagyok. - mutatkoztam be azért magamtól és miközben előre nyújtottam a kezemet, egy kézfogásra várva.
- Hello. Ashley. - vágta rá. Lenéző tekintettel nézett rám. A kéz fogást nem fogadta el, barátjába karolt és elfordította tőlem a fejét.
Oké....mégse olyan kedves lány. Bár nem tudom mit tettem, de nem vagyok neki szimpatikus.
Nem értem ezt az egészet. Zayn és a többiek is hitetlenkedő arccal nézték, ahogy Ash undokul bánik velem.
Leengedett kezekkel mentem tovább és lassacskán beértünk a városba. Zsúfolt volt minden. Kell nekünk gyalog menni? Miért nem ülünk mondjuk taxiba? Megálltunk egy kávéért a StarBucks-nál.
Én és a többiek már rég kint voltak, csak Liam barátnője ugrott el még mosdóba is.
- Jól vagy? Sajnálom nem tudom mi ütött belé. - magyarázkodott Liam.
- Minden rendben. De lehet pórázt kéne raknod a barátnődre, mert a végén még élve megesz. - válaszoltam neki nyugodtan.
Alapesetben már Ashley rég nem élne. Simán bánthattam volna, hiszen kétlem, hogy visszaütne. De most semmi kedvem nincs kötekedni, jobbnak látom ha inkább csak ráhagyom az egész dolgot.
Eleanor mosolygott. Nagyon boldog mióta Ő és Louis egy párt alkotnak.
Végre megérkezett Mrs. Bunkó és mehettünk tovább.
Zayn újra kezembe temette kezét és sétáltunk tovább. Niall és Harry éppen nekem mesélték a koncerteken történő vicces dolgokat amiken én mindig hangosan és jókedvűen nevettem, El-el. Amit persze Ash mindig egy szemforgatással vagy flegma fejjel díjazott, de nem foglalkoztam vele. Kiélveztem, hogy végre boldog vagyok.
Éppen elsétáltunk egy újságos mellett amikor szemeim megakadtak a heti sztár magazin címlapján.
Nem hiszek a szememnek az én vagyok és Zayn.
- Nézz oda Hill az ott te vagy és Malik. - mosolygott Eleanor és odaszaladt az eladóhoz, hogy meg vegye a lapot.
Vigyorogva lapozott a 27. oldalra, ahol egy rólunk megjelenő cikk szerepelt. Barátom csillogó és boldog szemekkel figyelte, és olvasta fel hangosan a cikket.
" A One Direction rossz fiúja becsajozott"
" A tegnapi koncerten mutatta be Zayn Malik először barátnőjét a nagyközönségnek. Aki nem más mint a stylistként dolgozó Hillary Styles. A banda többi tagja is igazán megkedvelte a leányzót. Akinek még egy dalt is írtak. Úgy tűnik mindegyik tag lassan barátnővel áll az oldalán. Már csak két srác van egyedül. Directionerek kapjátok össze magatokat, nektek is sikerülhet meghódítani valamelyikük szívét. Egyébként úgy tűnik az újdonsült szerelmes pár nagyon szereti egymást, ugyanis a backstage-ben a színpadon és még egy csomó helyen látták őket, ahogy szerelmesen összebújva nevetgélnek. Sajnos Hillary-ről még nem sokat tudunk, de talán egyszer készíthetünk vele egy interjút. "
Jól esett, hogy nem kaptam semmi negatív megjegyzést. De addig örüljenek ameddig rólam nem tudnak sokat.
- Ch....örülhetsz magadnak egy címlapon virítasz.- motyogott magába Ashley, de inkább úgy csináltam mintha nem hallanám.
Tovább ballagtunk a park felé, amint megéreztem a vattacukor édes illatát, és hallottam a fiatalok hangos nevetését, tudtam, hogy megérkeztünk. Sosem szerettem az efféle "mosoly gyárakat". Tele van buta játékokkal, nevetgélő neveletlen kölykökkel, és felesleges pénz költés az egész.
Megvettük a jegyeket, és megkaptuk a karszalagjainkat amely rikító pinken tapadt csuklómnak.
- Akkor hol kezdjünk? - kérdezte boldogan és izgatottan Nialler.
- Menjünk a körhintához. - ajánlotta Eleanor.
Barátnőm mindig is oda volt, ezekért a vidám dolgokért. Mikor kicsik voltunk egyszer elvitt minket az anyukája, akkor tört el a kezem.
Már mindenki beült a körhintába.
- Hill nem jössz? - kérdezte Harry.
- Nem ezt inkább kihagyom. - bólogattam.
A játék elindult először lassan, majd egyre gyorsított. Mindannyian nevetgéltek és sikonyáltak. Én addig helyet foglaltam a padkán és onnan figyeltem őket. Végre megállt a hinta, és mindannyian örömködve szálltak ki belőle.
- Kár hogy te nem jöttél igazán jó volt. - mosolygott rám Zayn.
- Tudod...én nem vagyok oda a vidámparkokért. - adtam rá választ.
- Akkor most én megszerettetem veled.- kacsintott.
Sétálgattunk a játékszerek között. Amikor egyszer csak barátom megállt egy standnál.
Az öreg bácsi magyarázni kezdte, hogy a játszma lényege, hogy egy puskával, mű tölténnyel el kell találni a poharakat és ha mind a 6 poharat eltaláltad akkor megnyerheted az óriás mackót.
Zayn a kezébe vette a puskát, de már akkor láttam, hogy eléggé ügyetlen. Lőtt egyet de egy poharat sem talált el.
- Megpróbálhatom? - kérdeztem barátomat, aki mosolyogva nyújtotta át a nyakában lógó "fegyvert".
Beakasztottam a nyakamba, majd kezembe vettem, szememhez emeltem és a célpontra helyeztem a csövét, pontosan elhelyeztem a középső pohárhoz, meghúztam a ravaszt amely egyenesen a tervezett poharat érte el és a mellette lévő 5 pohár is szintén ledőlt. Büszke fejjel néztem fel barátomra, aki elismerősen bólogatott. A öreg csak tátott szájjal figyelt.
- Tudja kisasszony még soha sem sikerült első lövésre lelőnie senkinek. - motyogta hitetlenkedve. - Csak nem tartott már fegyvert a kezébe.
Zayn rám nézett és kishiján röhögő görcsbe tört ki, de vissza tartotta, így már vörös fejjel nézett tovább.
- Nem soha. - mondtam halálos iróniával.
Az ember csak nézett maga elé, majd mikor feleszmélt el nyúlt a fehér óriás medvéért és Zayn kezébe adta.
- Gondolom meg akartad nyerni a barátnődnek. - mosolygott a bácsika.
Zayn csak vigyorgott, és sikerült legyőzni a röhögést. Átnyújtotta a kezembe a plüss mackót, ami olyan hatalmas volt, mint kb én. Hónom alá kaptam és barátomba karolva sétáltam tovább. A szél fújdogálta a hajamat, de nagyon szépen sütött a nap. Újra csatlakoztunk a többiekhez, akik addig egy hot-dogos standnál kajáltak meg.
- Nyertél a macit?? - kérdezte ujjongva Harry.
- Zayn nyerte nekem. - röhögtem fel.
- Képzeljétek el a pasi arcát amikor Hill lőtt és elsőre az összes pohárkát letarolta..sokkot kapott. - nevetgélt a barátom.
- Örülök, hogy ilyen jó kedvetek van. Legyen a következő az óriás csúszda. - mutatott fel egy magas pirosas csúszdára Louis.
Kedvet kaptam a hülyeskedéshez, így én is velük tartottam. Olyan magasan volt, hogy lifttel kellett fel menni, hogy elérd a tetejét. Mindenki párba csúszott, ami nagyon vicces volt, mert Harry-nek Niall volt a párja.
Beültem Zayn ölébe, indulás előtt egy csókot lehelt ajkamra, majd meglökte magát és csúszni kezdtünk. Az adrenalinom az egekbe szökött, ugyanaz az érzés fogott el mikor öltem. Csak ennél nevethettem és boldogságomban csinálhattam. Mikor leértünk nagyon nevettünk, a gyorsaság miatt a hasam csiklandozott, és alig bírtam abba hagyni a kacagást. A többiek is leértek, mire Ashley hányni kezdett.
- Uramisten jól vagy? - futottam oda hozzá.
- Te csak hagyjál békén ribanc vágta a fejemhez.
*Liam szemszöge*
Hallottam ahogy barátnőm leribancozza Hillary-t. Fogalmam sincs mi a baja vele, vagy hogy miért bunkózik. Alapvetően nem ilyen és Eleanor-t is rögtön elfogadta, de valamiért Hill-el olyan más. Figyeltem ahogy Hillary szeme a mogyoró barnáról feketébe vált, keze ökölbe szorul, és inkább feláll Ashley mellől. Ott hagyta, anélkül, hogy megütötte volna. Ez már jó jel.....alapvetően már az életét is kiverte volna barátnőmből, de most megértem.
- Baszódjatok meg mindannyian. - akadt ki Hill és elment mellettünk.
Zayn elakarta kapni barátnője kezét, de kirántotta onnan és eliszkolt.
- Gratulálok Ashley. Neked mi bajod van a barátnőmmel? - ment oda Zayn, Ash-hez, aki csak megrántotta a vállát. Amíg Zayn és Ashley vitáztak, Harry, Hillary után szaladt.
*Hill szemszöge*
Nem értem. Nem tettem semmit. Nem is ismer és engem ribancoz le. Ő viselkedik úgy velem, mintha tudná milyen vagyok, pedig egy nyomorult mondatot nem tud az életem egyik szakaszáról sem.
Leültem egy eldugottabb területtre, térdemet felhúztam és karommal öleltem át azt. Sírni kezdtem. Eddig hozzá voltam szokva ahhoz hogy az emberek nem kedvelnek, de a napok folyamán 5 ember az életem részévé vált, és csak szeretetet mutatott felém, így elég nehéz azzal szembesülni, hogy valaki utál, ráadásul pont egy olyan valaki, aki semmit nem tud rólam.
Kopogást éreztem meg a vállamon és felkaptam a fejemet. Harry ott állt előttem, gyorsan letöröltem arcomon végig folyó könnyeimet, még mielőtt észrevenné, hogy sírtam. De már késő volt. Látta.
- Ne törődj vele. Féltékenykedik. - mondta halkan miközben tekintetembe próbálta fúrni zöld szemeit.
Meglepődtem. Rám féltékeny? Hiszen nem csináltam semmi olyan dolgot amitől féltékenynek kéne lennie. Ő sokkal szebb is mint én tehát még erről sem lehet szó.
- Féltékeny? Ne viccelődj Harry. Miért lenne az? - kérdeztem.
- Tudod amikor Ő és Liam összejöttek és bemutatta nekünk egyikünknek sem volt szimpatikus lány, olyan másnak tűnt, de teljesen. Túl vidám volt és próbálta a jókedvét másokra erőltetni. Kicsit olyan volt, mintha eljátszaná, hogy Ő milyen jó tud lenni Liammel. Persze ez nem így volt...de nekünk így tűnt. - magyarázta majd egy kis szünetet tartott.- Te pedig hiába vagy nagyon különc. - nevetett. - Szeretünk és rögtön elfogadtunk , pedig azért te tényleg rossz dolgokat tettél meg, de rosszakat is éltél meg. De téged akkor is mindannyian rögtön szerettünk és imádtunk.
Szóval erről van szó. Már teljesen megértem, miért utál annyira.
- Gyere menjünk vissza mielőtt Zayn bántja Ash-t. - motyogta Harold.
Bántja? Nem azt nem hagyhatom akármennyire is bánt, amit mondott rám, nem hagyhatom, hogy beverje a képét. Ha akartam volna akkor bevertem volna én és már a roham mentő vitte volna el. De nem tettem. Nem akartam fájdalmat okozni Liamnek, mert tudom, neki fájt volna, barátnője fájdalma.
Vissza loholtam a többiekhez, akik egy padon folytatták tovább a vitát.
Ahogy Zayn meglátott felpattant a padról és magához húzott.
- Minden oké? - suttogta a fülembe.
- Igen..nincs semmi bajom. - mosolyogtam.
Ránéztem Ashley-re, aki megbánó tekintettel nézett rám. Tudja! Érzem. Elmondták neki. Elmondták neki...hogy mit tettem és milyen életem volt. Hogy miken mentem keresztül.
- Figyelj én sajnálom....nem tudtam, hogy....- kezdett bele..de nem hagytam hogy befejezze.
- Nem te figyelj ide..attól még mert tudod min mentem keresztül nem kell jóban lennünk, hiszen eddig sem voltam a kedvenced ahogy észrevettem. Sajnálat barátok köszönöm de kurvára nem kellenek. - hangzottak a szavak a számból.
- Nem..tudod nekem nincs semmi bajom veled. Csupán annyi, hogy téged szeretnek. De ha tudnál egy ideig mindenki utált Liam-en kívül. Téged meg mindenki szeret. - mosolygott rám.
Mindenki? Érdekes egy időbe mindenki utált.
Ráhagytam a dolgot nyugisan sétáltunk ki a partra mikor besötétedett. Csend volt. Zayn mellkasán fekve figyeltük közösen a csillagokat.
2013. április 21., vasárnap
reggel
Reggel arra kelni, hogy a barátod alattad szuszog, a napocska egyenesen rátok süt, és finom croissant illat töltötte meg a teret. Csak néztem a tökéletesen kidolgozott borostás arcát, haja kócosan meredt az égnek. Nem tudom meddig bámulhattam..csak azt vettem észre, ahogy ajka mosolyra szalad. Szememet rögtön elkaptam az arcáról.
- Nézhetsz még nyugodtan! - mondta rekedtes hangon, amitől már kirázott a hideg, olyan vonzó volt és szenvedélyes. Már a hangjától képes lettem volna azonnal elélvezni.
- Jó reggelt. - mondtam egy kissé kipirulva.
Még mindig mellkasán feküdtem, egy kis kék pokróccal voltunk betakargatva, mindeközben a hátamat simogatta.
- Tudod.......ööö.....az ilyen ébredéseket megtudnám szokni. - hadartam gyorsan.
Még én sem fogtam fel mit mondtam, de láttam rajta, hogy Ő sem. Kis köröket rajzoltam Zayn mellkasára, majd felnéztem rá. Ekkor tűnt fel, hogy a konyhából sem szól már a csörömpölés.
- Ez most komoly??? Hillary tényleg azt mondtad..szeretnél még Zaynnel ébredni? - pattant elém Harold, miközben a kezeit törölgette egy kis anyag darabbal.
Igen, ezt mondtam, de még magam sem mertem bevallani.
- Azt hiszem elmegyek fürdeni. - próbáltam a kérdéstől menekülni.
Kiléptem a meleg takaróból, és leszálltam barátomról. Megrángattam egy kicsit a pólómat, hogy az normálisan álljon rajtam. El akartam indulni a fürdő felé, de Hazza hirtelen elkapott.
- Kislány..nem mész te sehova.- mondta egy nagy vigyorral a képén.
- Azt majd én eldöntöm Styles. - téptem ki a kezemet, Harry hatalmas tenyeréből.
- Jól van Styles. - motyogta kacsintva.
Nagy iramban indultam meg a fürdőszoba felé. Magam mögé zártam az ajtót.
*Zayn szemszöge*
Hill szinte szerelmet vallott nekem. Ez újdonság. És tegnap is milyen boldog volt és nyugodt, de Harrynek sikerült megint kihoznia belőle az állatot.
- Ezt most miért kellett? - néztem rá Hazza-ra.
- Mert kettesben akartam beszélni veled...és jobb ha elzavarom. - motyogta a fürtös.
- Mondd. - forgattam a szememet.
- Szóval arról van akkor most szó, hogy te és Hillary együtt vagytok? - kérdezte.
- Te olyan hülye vagy....IGEN. Miért mit jelentene? - néztem rá..
- Komolyan gondolod vele? Nem akarom ha összetörne és fájdalmat okoznának neki. Félek rosszabb lenne mint előtte volt. Most pedig boldognak tűnik. Tegnap a koncert után egyetlen agresszív mozdulata nem volt, ha észrevetted volna. - magyarázta Harold.
- Na ide figyelj...én szeretem Hillary-t és nem fogom összetörni a szívét...persze csak ha te nem lopod el tőlem. - ordítottam rá olyan hangerővel, hogy Hill ne hallja meg.
- Hogy én ellopni? - nézett rám értetlenül a fürtös.
- Látom, hogy nézel rá..szinte majd felfalod a szemeiddel. - mondtam gúnyosan.
- Rossz a látásod? Hillary a tiéd..és az is marad..ha el nem rontod az egészet, mint az előző kapcsolataidat. -
- Na ide figyelj Harry...neked mikor is volt utoljára normális kapcsolatod? Soha. Taylorral is milyen hamar szét mentetek..mondjuk annak örülök. De feltűnt neked, hogy csak szexre használod a lányokat? - mondtam az igazat szemébe.
- Ezt most hagyd abba. Az, hogy én mire használom fel a lányokat a bulikból, az az én dolgom. Egyébként meg, ha nem vinném fel a csajokat, akkor most Hill se lenne melletted. Emlékszel mér arra az estére? -
- Igen. Emlékszek. Jól meghúztad az éjszaka miután Ő embert ölt. Nagyon jóóó. Tudok gratulálni. - tapsoltam gúnyolódva.
- Ugye, tudod, ha akkor nem hozom fel most nincs melletted..nem jársz vele. Max megfektetem és elmegy. Reggel nem mutattalak volna be neki és egy éjszakát jelentettünk volna csak egymás naplójába. - magyarázott érthetően.
- Jó lehet, hogy nem ismerném...de..- nem hagyta, hogy befejezzem a mondatom.
- Nincs de...én csak egyet kérek...NE TÖRD ÖSSZE!! - komolyra vált a hangja.
Rájöttem miért van ez. Lehet, hogy Harry beleszeretett? Hogy nem egy kis fejezet volt az életükben az az éjszaka? Esetleg a barátnőm többet jelent számára, mint egy lány a sok közül? Várjunk csak:? Az előbb Harry, azt mondta NAPLÓ?
- Hazza te naplót írsz? - néztem rá. Már lenyugodtam.
- Nem akarok róla beszélni. - tekintete olyan kis gyerekes lett, olyan volt mint egy kisfiú akit most akarnak megtanítani sétálni, vagy aki most kapta meg az első kis autóját.
*Hill szemszöge*
Tusolás közben, csak az járt a fejembe, hogy Harry miért akart megállítani. Na meg persze Zayn. Olyan tökéletes. Nem vagyok én hozzá való. Neki egy olyan lány kéne aki tökéletes akárcsak Ő. Nem egy ilyen bajkeverő. Bár imádok vele lenni. Teljesen megváltoztatott pár hét és hónap alatt. Tényleg szeretem. De mi van, ha..ha Ő nem gondolja olyan komolyan mint most én. 4 év után olyan mintha újra feltöltődtem volna.
Kimentem a fürdőszobából. Magamra csavartam a törölközőt. Nagy lett a csend a fiúk között, egészen biztos vagyok benne, hogy rólam volt szó. Egy egyszerű göncöt vettem fel magamra. Majd lehuppantam Harry mellé.
- Nézhetsz még nyugodtan! - mondta rekedtes hangon, amitől már kirázott a hideg, olyan vonzó volt és szenvedélyes. Már a hangjától képes lettem volna azonnal elélvezni.
- Jó reggelt. - mondtam egy kissé kipirulva.
Még mindig mellkasán feküdtem, egy kis kék pokróccal voltunk betakargatva, mindeközben a hátamat simogatta.
- Tudod.......ööö.....az ilyen ébredéseket megtudnám szokni. - hadartam gyorsan.
Még én sem fogtam fel mit mondtam, de láttam rajta, hogy Ő sem. Kis köröket rajzoltam Zayn mellkasára, majd felnéztem rá. Ekkor tűnt fel, hogy a konyhából sem szól már a csörömpölés.
- Ez most komoly??? Hillary tényleg azt mondtad..szeretnél még Zaynnel ébredni? - pattant elém Harold, miközben a kezeit törölgette egy kis anyag darabbal.
Igen, ezt mondtam, de még magam sem mertem bevallani.
- Azt hiszem elmegyek fürdeni. - próbáltam a kérdéstől menekülni.
Kiléptem a meleg takaróból, és leszálltam barátomról. Megrángattam egy kicsit a pólómat, hogy az normálisan álljon rajtam. El akartam indulni a fürdő felé, de Hazza hirtelen elkapott.
- Kislány..nem mész te sehova.- mondta egy nagy vigyorral a képén.
- Azt majd én eldöntöm Styles. - téptem ki a kezemet, Harry hatalmas tenyeréből.
- Jól van Styles. - motyogta kacsintva.
Nagy iramban indultam meg a fürdőszoba felé. Magam mögé zártam az ajtót.
*Zayn szemszöge*
Hill szinte szerelmet vallott nekem. Ez újdonság. És tegnap is milyen boldog volt és nyugodt, de Harrynek sikerült megint kihoznia belőle az állatot.
- Ezt most miért kellett? - néztem rá Hazza-ra.
- Mert kettesben akartam beszélni veled...és jobb ha elzavarom. - motyogta a fürtös.
- Mondd. - forgattam a szememet.
- Szóval arról van akkor most szó, hogy te és Hillary együtt vagytok? - kérdezte.
- Te olyan hülye vagy....IGEN. Miért mit jelentene? - néztem rá..
- Komolyan gondolod vele? Nem akarom ha összetörne és fájdalmat okoznának neki. Félek rosszabb lenne mint előtte volt. Most pedig boldognak tűnik. Tegnap a koncert után egyetlen agresszív mozdulata nem volt, ha észrevetted volna. - magyarázta Harold.
- Na ide figyelj...én szeretem Hillary-t és nem fogom összetörni a szívét...persze csak ha te nem lopod el tőlem. - ordítottam rá olyan hangerővel, hogy Hill ne hallja meg.
- Hogy én ellopni? - nézett rám értetlenül a fürtös.
- Látom, hogy nézel rá..szinte majd felfalod a szemeiddel. - mondtam gúnyosan.
- Rossz a látásod? Hillary a tiéd..és az is marad..ha el nem rontod az egészet, mint az előző kapcsolataidat. -
- Na ide figyelj Harry...neked mikor is volt utoljára normális kapcsolatod? Soha. Taylorral is milyen hamar szét mentetek..mondjuk annak örülök. De feltűnt neked, hogy csak szexre használod a lányokat? - mondtam az igazat szemébe.
- Ezt most hagyd abba. Az, hogy én mire használom fel a lányokat a bulikból, az az én dolgom. Egyébként meg, ha nem vinném fel a csajokat, akkor most Hill se lenne melletted. Emlékszel mér arra az estére? -
- Igen. Emlékszek. Jól meghúztad az éjszaka miután Ő embert ölt. Nagyon jóóó. Tudok gratulálni. - tapsoltam gúnyolódva.
- Ugye, tudod, ha akkor nem hozom fel most nincs melletted..nem jársz vele. Max megfektetem és elmegy. Reggel nem mutattalak volna be neki és egy éjszakát jelentettünk volna csak egymás naplójába. - magyarázott érthetően.
- Jó lehet, hogy nem ismerném...de..- nem hagyta, hogy befejezzem a mondatom.
- Nincs de...én csak egyet kérek...NE TÖRD ÖSSZE!! - komolyra vált a hangja.
Rájöttem miért van ez. Lehet, hogy Harry beleszeretett? Hogy nem egy kis fejezet volt az életükben az az éjszaka? Esetleg a barátnőm többet jelent számára, mint egy lány a sok közül? Várjunk csak:? Az előbb Harry, azt mondta NAPLÓ?
- Hazza te naplót írsz? - néztem rá. Már lenyugodtam.
- Nem akarok róla beszélni. - tekintete olyan kis gyerekes lett, olyan volt mint egy kisfiú akit most akarnak megtanítani sétálni, vagy aki most kapta meg az első kis autóját.
*Hill szemszöge*
Tusolás közben, csak az járt a fejembe, hogy Harry miért akart megállítani. Na meg persze Zayn. Olyan tökéletes. Nem vagyok én hozzá való. Neki egy olyan lány kéne aki tökéletes akárcsak Ő. Nem egy ilyen bajkeverő. Bár imádok vele lenni. Teljesen megváltoztatott pár hét és hónap alatt. Tényleg szeretem. De mi van, ha..ha Ő nem gondolja olyan komolyan mint most én. 4 év után olyan mintha újra feltöltődtem volna.
Kimentem a fürdőszobából. Magamra csavartam a törölközőt. Nagy lett a csend a fiúk között, egészen biztos vagyok benne, hogy rólam volt szó. Egy egyszerű göncöt vettem fel magamra. Majd lehuppantam Harry mellé.
2013. április 3., szerda
Változás..
Reggel ahogy felébredtem gondolkoztam. Jobb lenne ha elfelejteném az egészet. Mondjuk fejbe vágnám magam valamivel és elveszteném az emlékeimet. Igen ez jó megoldás lenne. De nem teszem. Jobb, ha nem feledkezünk meg a múltról, hanem okulunk
belőle, különben a történelem könnyen megismételheti önmagát. Minden megfog oldódni. És talán nekem is sikerülni fog ugyanannak a boldog, idióta lánynak lennem aki voltam. Orromig húztam a puha takarót. Már egyel előrébb vagyok. Szeretni már tudok. Mosoly jelent meg az arcomon. Igen, Zayn miatt mosolygok. Bár lehet a tegnapi akcióm után soha többé nem akar látni. Nem az nem lehet.
A TÖRTÉNET MOST EGY IDEIG ZAYN SZEMSZÖGÉBŐL LESZ
*Zayn szemszög*
Nem tudtam aludni. Egész éjjel Lor..vagyis most már Hillary járt az eszembe. Sajnálom amiért ilyen és nem tudom miért, de vonzódom hozzá. Tetszik, hogy nem az a jó kislány, aki minden szóra pattan. De nem tetszik, hogy embert öl. Szeretem de...ez bonyolult. Tegnap a frászt hozta rám. De a randi elején olyan nyugodt volt. És jó kedvű. Visszahozom azt a lányt aki volt. Én. Én akarom Őt..de tényleg teljes szívemből.
Bementem a szobába. Hillary nyugton feküdt. Csak bámult maga elé. Egy apró mosoly volt a szája sarkában, de szemében egy kis könny csepp bujkált. Leültem mellé az ágyra. Tekintetét felém fordította. Egy kis félelem futott át rajta. Talán azért mert fél...Ő is fél? Fél, hogy talán elveszít?
- Jó reggelt. - szólalt meg angyali hangon.
- Neked is. - kicsit közelebb hajoltam hozzá, hogy egy csókot lopjak tőle kora reggel. Kezét óvatosan, remegve a nyakamhoz emelte és ajkait az enyémre tapasztotta. Amikor velem volt olyan volt mintha kicserélték volna..mintha szó szerint nem Lorettával lennék hanem az új élettel teli Hillary-vel. Mikor ajkaink elváltak, arca komolyra váltott.
- Haragszol rám? - kérdezte félve. A takarót a szeméig felhúzta. Nem mert a szemembe nézni.
- Hillary! Én nem haragszok. - nyökögtem.
- Félsz tőlem? - hangzott a takaró alól egy ideges kemény hang.
Most erre mit mondjak...legyek őszinte..IGEN félek..egy kicsit. A csend talán választ adott számára. Lehúztam róla a takarót. Könnyek folytak le az arcán. Letöröltem.
- Egy kicsit félek. De nem annyira, hogy ne legyek veled! - suttogtam felé. - Nem akarlak sírni látni!
Nem felelt. Kikelt az ágyból és távozott a szobából. Az ajtót becsapta. Itt hagyott. Mit is gondoltam, elmondom neki, hogy félek tőle, és majd azt mondja "ja jó semmi baj"...hát nem. Most, hogy idegesen elment, ki tudja mit fog csinálni. Utána rohantam de már eltűnt.
*Hillary szemszöge*
Tudtam...fél tőlem. Csak találnám már meg Harry-t. Valahogy benne bízok. Neki elmondanám. Most és azonnal. Megpillantottam a fürtöst a büfénél.
- Harry!!!!!! - kiáltottam felé könnyes szemekkel, de boldogan, hogy végre meg van.
- Hill. - mosolygott rám. - Te sírsz?
Nem válaszoltam csak magamhoz húztam. Szükségem volt az ölelésére. Megnyugtató volt.
- Mi a baj? - emelte fel az arcom.
- Harry..Zayn fél tőlem! Érted. Életemnek ennek a szakaszának az értelme retteg tőlem! - törtem ki magamból.
- Nyugodj meg! Mit mondott pontosan? - kérdezősködött. Újra átgondoltam a mondatát.
- Ennyit "Egy kicsit félek. De nem annyira, hogy ne legyek veled" - idéztem pontosan Zayn mondatát.
- Butus vagy! Szeret téged.!! - ordibálta.
- Tudod mit hagyjál békén te is! - kiáltottam el magam és kisurrantam a szobából.
- Nem látod tisztán a dolgokat. - kiabált utánam.
Miért kellett nekem azon az estén kiszúrnom azt a kibaszott asztalt? Ha akkor nem veszem észre ezt az öt hülyét most nem itt tartok. Mérgemben a velem szemben lévő falba csaptam. Hatalmasat csattant a falon. Niall pedig kilépett a fal rejteke mögül. Az ő szobájának fala volt.
- Te mit csinálsz itt? Te beleütöttél a falba? - nézett rá a kezemre, ami iszonyatosan piros volt.
- Nem rád tartozik mit csináltam! - vágtam rá.
- De igenis rám is tartozik ... hiszen barátok vagyunk! - jött felém és megfogta a kezemet.
Barátok? Nekem nincsenek barátaim..csak Eleanor. De ő se bírja a hülyeségemet.
Csendben kötözte be a kezemet amit én túlzásnak gondoltam, de legalább Ő megnyugszik.
Kiléptem a szobából se köszönöm..semmi nélkül, csak mentem. Azt vettem észre, hogy még mindig pizsibe vagyok. Itt az ideje vissza mennem a szobába.
*Zayn szemszöge*
Az ajtó kinyílt kissé könnyes szemekkel bámultam ki lép be rajta. Amikor megláttam Hillary-t megnyugodtam, de megpillantottam a kezét és fájdalom nyílalt belém.
- Mi történt? - pattantam fel és oda rohantam.
- Csak elestem. - gügyögte. Tudom, hogy hazudott, olyankor mindig megrebegtette a szempilláit. Ahogy rám pillantott, észrevettem, hogy barna szeme feketén csillog. Még a vak is érezné rajta, hogy ideges. A szekrény előtt állt csendben..de hallottam ahogy zokog.
- Hill...én szeretlek. - léptem háta mögé. Derekánál fogva átöleltem. Kirázta a hideg az érintésemtől. - Tök mindegy, hogy Hillary-nek hívnak vagy Lorettának...hogy ölsz vagy nem..mindegy! Szeretlek.! Érted? Nekem kellesz úgy ahogy vagy. - sutyorogtam fülébe félve.
Lassan fordult meg, hogy szemembe nézhessen.
- Szeretsz? Engem? - nézett rám kis kutya szemekkel.
Miért hiszi azt, hogy nem lehet Őt szeretni? Hiszen egy tündér...persze az ördögi énje mögött.
- Igen..téged. - simítottam végig könnyes arcán. Kicsit felmosolygott.
- Elfelejtjük mi történt eddig? - suttogta.
- Felejtsük! - sóhajtottam és gyengéden megcsókoltam.
*Zayn*
Ma koncertünk lesz és Hillary is most fog először dolgozni. Paulnak sikerült a névváltoztatás. A teljes neve pedig Hillary Styles lett. Harry tanácsára. Ő is nagyon megszerette a csajszit.
Egy hatalmas szobában készülődtünk közösen. Látszott Hill-en, hogy nagyon izgul. Arcán ott volt a "Mit vegyek fel?" tekintet. Összevissza matatott a szekrényben aztán kikapott egy egyszerű mégis csinos ruhát. Amikor felvette igazán jól mutatott rajta. Rajtam és a többi fiún már Lou munkálkodott és a sminkünket tette fel. A gyönyörű lány kilépett a fülkéből, és felénk jött.
- Akkor én csinálom a hajatokat. - nézett ránk, és látszott arcán a feszültség.
Hillary odalépett, Harry-hez és megigazította a rakoncátlan fürtjeit. Telefújta hajlakkal, hogy megálljon és kész is lett. Ő ilyet is tud? Ez újdonság. Én jöttem. Hajamat vízzel fújta be, így az szó szerint az arcomnak tapadt. Keze remegett. Tényleg izgult. Felfelé szárította a hajamat majd zselével és hajlakkal felállította azt. Tökéletes lett. Jobb nem is lehetett volna. Kész lett mindenki. Itt volt az idő, hogy felmenjünk a színpadra. Lou még igazított egy kicsit a gönceinken. A fülesek a nyakunkba lógtak. A hangosba felszólalt, hogy One Direction és egymás után pattogva vettük az irányt a hatalmas színpadra.
*Hillary szemszöge*
Tényleg féltem, hogy mégis, hogy sikerül a srácok haja. De meg voltam magammal elégedve. Büszke voltam magamra...talán négy év után először. Néztem a fiúkat. Ez volt az első, hogy élőben hallhattam őket, és láttam őket egyáltalán színpadon. De egyszer csak elment a hang, és áramszünet lépett fel. Eszembe jutott amit Kevin mondott, hogy akár a színpadon is megölné őket. Mi van ha megkért valakit, hogy végezze el a munkát helyette? Nem lehet. Nem ölheti meg őket. Fogott el a rettegés. A fiúk elnézést kértek több millió lánytól és sráctól akik a színpad előtt sikítoztak.
- Mi a fene történt? - kérdezte Niall, Pault.
- Minden mindjárt jó lesz!! - motyogta.
Louis rám nézett.
- Jól vagy? Sápadt vagy? - kérdezte.
- Mi van ha...ha most küldött ide valakit? - suttogtam neki oda.
- Ne hülyeskedj! - mosolygott és egy hajszálamat a fülem mögé tűrte, majd a zsebébe nyúlt és egy apró dobozkát szedett ki belőle. - Megkedveltelek. Harry-vel közös tetkónk van, és kb annyira bírlak mint Haroldot. Szóval vettem egy medált. Egy teli hold jön ki belőle. Az egyik fele a tiéd! - nyújtotta felém a szürkés félholdas nyakláncot. - Na akkor a nyakadba akasztom Kisasszony. - mosolygott.
- Köszönöm. - vigyorogtam, mint valami bolond. Eleanor valahonnan a kilátóról nézte a barátja koncertjét. A villanyok újra felkapcsolódtak és minden kivilágosult.
- Jól vagy Drága? - lépett oda mellém Zayn.
- Minden oké. Jók vagytok. - mondtam nem túl bátran.
Mielőtt újra a színpadra termettek volna, egy puszit nyomott homlokomra, majd el is tűntek. Majdnem megsüketültem, mikor a fiúk visszatértek és a rajongók meglátták őket. Következtek a twitteres kérések, amelyek minden koncerten vannak...tudtam meg Paultól.
Annyi hülyeséget kértek tőlünk..rappeljenek, harlem shakezzenek, bukfencezzenek. Aztán Liam olvasta fel a következő kérést " Szeretnénk látni Zayn új barátnőit..a stylistot. Mert még csak képen láttuk a gyönyörű hercegnőjét". Hogy engem? Hercegnő? Ez miről beszél?
Paul rám nézett. Tudom mindenről Ő dönt. A szemeivel rám nézett és mosolyogva a színpad felé biccentett.
- Menjek fel.....oda? - néztem a hatalmas terepre.
- Indulj már. - nevetett a manager. - Jó ötlet végre nem titkolni a kapcsolatot.
Egy hangmérnök a kezembe adott egy mikrofont, és a lábaimmal a lépcsők felé mentem. Szívem hevesen vert. Kezem remegett. Kiléptem a backstage-ből és a színpad szélén álltam. Hatalmas sikongatásokra lettem figyelmes, ahogy megpillantottak. Egy szép mosolyt villantottam feléjük. Még nagyobb lett a zsivaj. Ahogy a srácok mellé érkeztem Zayn átkarolt és rám mosolygott.
- Mutatkozz be nekik! - mondta a mikrofonjába Niall.
- Hello. - nyögtem ki. A fiúk röhögni kezdtek, amikor remegett a hangom. Hallottam, ahogy Harry odasúgta Louisnak, hogy "Wow Hill mégis tud félni valamitől". Amitől röhögnöm kellett. - Szóval Lo...vagyis Hillary Styles vagyok. Semmi közöm Harry-hez...csupán egyszerű véletlen a név rokonság. Stylistként dolgozok Lou-val. - a nagy tömegből meghallottam, hogy egy lány felkiált, hogy nálam szebbet nem látott és összeillek Zaynnel. Szemem könnybe lábadt. Nem sírhatok fent a színpadon több millió ember előtt. Hajtogattam magamba, de azért egy kis könnyecske kigördült. Zayn ezt észrevéve, magához ölelt.
- Meghatottátok a szerelmemet...wow..ügyesek vagytok. - harsogta a fülembe a mikrofonba. - Maradj fent a színpadon az utolsó számunkon. - folytatta.
Leültem az egyik lépcső fokra a kivetítők elé. Néztem ahogy Ők is leülnek a másik oldalra, a lépcsőkre. Egy nyugodt gitár hang kezdődött meg, minden elsötétült csak a telefonok kijelzői világítottak. Elővettem az enyémet is és lekaptam a pillanatot. Zayn hangjára lettem figyelmes. Gyönyörű volt a szöveg. Egyszerűen a sírás kerülgetett. Nagyon tetszett. Most már mondhatom, hogy BARÁTOM a szólóinál egyfolytában engem nézett és a refrénnél is. Megható pillanat volt. A dal végén Louis beszélt.
- A dalt az újdonsült One Direction barátnőnek írtuk. Vagyis Hillary-nek. Imádlak Hill. - mondta. Majd a fények újból kialudtak. A rajongók sikítoztak. A koncertnek vége lett. Mindannyian lejöttünk a színpadról.
- Szép volt csajszi.- pacsizott le velem Paul.
- Ezt tényleg nekem írtátok? - fordítottam a fejemet az öt izzadt srác felé.
- Igen. - bólogattak.
- Gyönyörű. - mondtam könnyes szemekkel.
- Te még sohasem hatódtál meg köztünk. - simogatott meg Liam.
Ekkor jöttem rá, hogy Ők tényleg a barátaim...akik ahogy a dal is szól elfogadtak az összes hibámmal együtt! Szeretnek! És én is őket. Ez volt az a pont, ami megváltoztatta az életemet. Nem éreztem bosszút senki iránt. Még Kevin iránt sem. SENKI.
- Szeretlek. - jött oda hozzám Zayn és megcsókolt.
---
Újságírók ezrei álltak az autónál. "csak egy képet az új szerelmesekről" .... "Harry hadd nyomjunk rólad egy közelit"...."Niall mosolyogj egyet a Timesnak"! Majdnem meghülyültem...Ők pedig lazán kezelték. Zayn átkarolt az autó előtt és fülembe súgta "MOSOLY"!!! Nem is tudtam nem mosolyogni. Kattogtak a vakuk..azt hittem egy pillanatra, hogy megvakultam...de persze nem.
Az autóba fél óra után sikerült beülnünk..de még mindig vigyorogtam.
- Hillary? Az arcodra fagyott a mosolyod? - poénkodott Hazza.
- Jó kedvem van.....Boldog vagyok. - mondtam ki..HANGOSAN..kimondtam..mert ezt éreztem.
A srácok ujjongtak..Paullal és Eleanorral egyetemben.
- Akkor gondolom most megünnepeljük valami bulival! - nézett rám El.
- Nem nem kell...elég ha kikölcsönzünk valami filmet és popcornozunk. - mondtam.
- Ki vagy te és hova vitted Hillary-t. - nézett rám röhöve Harry.
Egész úton nevettünk. A hotelbe pizsibe bújtunk és a DVD-be beraktuk az Igazából Szerelmet..ez Harold kedvenc filmje. Nagyon romantikus volt. Főleg álmaim férfiának karjában..csodás volt, ahogy hallgattam a film közben az ütemes szívverését és érezhettem simogatását a hátamon.
- Iszonyatosan szeretem az Új Hill-t . - suttogta Harry.
- Én is magamat. - mosolyogtam mint valami ökör.
A legromantikusabb résznél Zayn a fejemhez nyúlt és magához emelte, majd megcsókolt. A többiek nagyon mosolyogtak.
- Zayn te sem voltál még ilyen boldog soha senki mellett! - nézett minket Liam...
Barátom ezt csak egy igenlő mosollyal nyugtázta és továbbra is egymásnak fekve néztük a filmet.
A TÖRTÉNET MOST EGY IDEIG ZAYN SZEMSZÖGÉBŐL LESZ
*Zayn szemszög*
Nem tudtam aludni. Egész éjjel Lor..vagyis most már Hillary járt az eszembe. Sajnálom amiért ilyen és nem tudom miért, de vonzódom hozzá. Tetszik, hogy nem az a jó kislány, aki minden szóra pattan. De nem tetszik, hogy embert öl. Szeretem de...ez bonyolult. Tegnap a frászt hozta rám. De a randi elején olyan nyugodt volt. És jó kedvű. Visszahozom azt a lányt aki volt. Én. Én akarom Őt..de tényleg teljes szívemből.
Bementem a szobába. Hillary nyugton feküdt. Csak bámult maga elé. Egy apró mosoly volt a szája sarkában, de szemében egy kis könny csepp bujkált. Leültem mellé az ágyra. Tekintetét felém fordította. Egy kis félelem futott át rajta. Talán azért mert fél...Ő is fél? Fél, hogy talán elveszít?
- Jó reggelt. - szólalt meg angyali hangon.
- Neked is. - kicsit közelebb hajoltam hozzá, hogy egy csókot lopjak tőle kora reggel. Kezét óvatosan, remegve a nyakamhoz emelte és ajkait az enyémre tapasztotta. Amikor velem volt olyan volt mintha kicserélték volna..mintha szó szerint nem Lorettával lennék hanem az új élettel teli Hillary-vel. Mikor ajkaink elváltak, arca komolyra váltott.
- Haragszol rám? - kérdezte félve. A takarót a szeméig felhúzta. Nem mert a szemembe nézni. - Hillary! Én nem haragszok. - nyökögtem.
- Félsz tőlem? - hangzott a takaró alól egy ideges kemény hang.
Most erre mit mondjak...legyek őszinte..IGEN félek..egy kicsit. A csend talán választ adott számára. Lehúztam róla a takarót. Könnyek folytak le az arcán. Letöröltem.
- Egy kicsit félek. De nem annyira, hogy ne legyek veled! - suttogtam felé. - Nem akarlak sírni látni!
Nem felelt. Kikelt az ágyból és távozott a szobából. Az ajtót becsapta. Itt hagyott. Mit is gondoltam, elmondom neki, hogy félek tőle, és majd azt mondja "ja jó semmi baj"...hát nem. Most, hogy idegesen elment, ki tudja mit fog csinálni. Utána rohantam de már eltűnt.
*Hillary szemszöge*
Tudtam...fél tőlem. Csak találnám már meg Harry-t. Valahogy benne bízok. Neki elmondanám. Most és azonnal. Megpillantottam a fürtöst a büfénél.
- Harry!!!!!! - kiáltottam felé könnyes szemekkel, de boldogan, hogy végre meg van.
- Hill. - mosolygott rám. - Te sírsz?
Nem válaszoltam csak magamhoz húztam. Szükségem volt az ölelésére. Megnyugtató volt.
- Mi a baj? - emelte fel az arcom.
- Harry..Zayn fél tőlem! Érted. Életemnek ennek a szakaszának az értelme retteg tőlem! - törtem ki magamból.
- Nyugodj meg! Mit mondott pontosan? - kérdezősködött. Újra átgondoltam a mondatát.
- Ennyit "Egy kicsit félek. De nem annyira, hogy ne legyek veled" - idéztem pontosan Zayn mondatát.
- Butus vagy! Szeret téged.!! - ordibálta.
- Tudod mit hagyjál békén te is! - kiáltottam el magam és kisurrantam a szobából.
- Nem látod tisztán a dolgokat. - kiabált utánam.
Miért kellett nekem azon az estén kiszúrnom azt a kibaszott asztalt? Ha akkor nem veszem észre ezt az öt hülyét most nem itt tartok. Mérgemben a velem szemben lévő falba csaptam. Hatalmasat csattant a falon. Niall pedig kilépett a fal rejteke mögül. Az ő szobájának fala volt.
- Te mit csinálsz itt? Te beleütöttél a falba? - nézett rá a kezemre, ami iszonyatosan piros volt.
- Nem rád tartozik mit csináltam! - vágtam rá.
- De igenis rám is tartozik ... hiszen barátok vagyunk! - jött felém és megfogta a kezemet.
Barátok? Nekem nincsenek barátaim..csak Eleanor. De ő se bírja a hülyeségemet.
Csendben kötözte be a kezemet amit én túlzásnak gondoltam, de legalább Ő megnyugszik.
Kiléptem a szobából se köszönöm..semmi nélkül, csak mentem. Azt vettem észre, hogy még mindig pizsibe vagyok. Itt az ideje vissza mennem a szobába.
*Zayn szemszöge*
Az ajtó kinyílt kissé könnyes szemekkel bámultam ki lép be rajta. Amikor megláttam Hillary-t megnyugodtam, de megpillantottam a kezét és fájdalom nyílalt belém.
- Mi történt? - pattantam fel és oda rohantam.
- Csak elestem. - gügyögte. Tudom, hogy hazudott, olyankor mindig megrebegtette a szempilláit. Ahogy rám pillantott, észrevettem, hogy barna szeme feketén csillog. Még a vak is érezné rajta, hogy ideges. A szekrény előtt állt csendben..de hallottam ahogy zokog.
- Hill...én szeretlek. - léptem háta mögé. Derekánál fogva átöleltem. Kirázta a hideg az érintésemtől. - Tök mindegy, hogy Hillary-nek hívnak vagy Lorettának...hogy ölsz vagy nem..mindegy! Szeretlek.! Érted? Nekem kellesz úgy ahogy vagy. - sutyorogtam fülébe félve.
Lassan fordult meg, hogy szemembe nézhessen.
- Szeretsz? Engem? - nézett rám kis kutya szemekkel.
Miért hiszi azt, hogy nem lehet Őt szeretni? Hiszen egy tündér...persze az ördögi énje mögött.
- Igen..téged. - simítottam végig könnyes arcán. Kicsit felmosolygott.
- Elfelejtjük mi történt eddig? - suttogta.
- Felejtsük! - sóhajtottam és gyengéden megcsókoltam.
*Zayn*
Ma koncertünk lesz és Hillary is most fog először dolgozni. Paulnak sikerült a névváltoztatás. A teljes neve pedig Hillary Styles lett. Harry tanácsára. Ő is nagyon megszerette a csajszit.
Egy hatalmas szobában készülődtünk közösen. Látszott Hill-en, hogy nagyon izgul. Arcán ott volt a "Mit vegyek fel?" tekintet. Összevissza matatott a szekrényben aztán kikapott egy egyszerű mégis csinos ruhát. Amikor felvette igazán jól mutatott rajta. Rajtam és a többi fiún már Lou munkálkodott és a sminkünket tette fel. A gyönyörű lány kilépett a fülkéből, és felénk jött.
- Akkor én csinálom a hajatokat. - nézett ránk, és látszott arcán a feszültség.
Hillary odalépett, Harry-hez és megigazította a rakoncátlan fürtjeit. Telefújta hajlakkal, hogy megálljon és kész is lett. Ő ilyet is tud? Ez újdonság. Én jöttem. Hajamat vízzel fújta be, így az szó szerint az arcomnak tapadt. Keze remegett. Tényleg izgult. Felfelé szárította a hajamat majd zselével és hajlakkal felállította azt. Tökéletes lett. Jobb nem is lehetett volna. Kész lett mindenki. Itt volt az idő, hogy felmenjünk a színpadra. Lou még igazított egy kicsit a gönceinken. A fülesek a nyakunkba lógtak. A hangosba felszólalt, hogy One Direction és egymás után pattogva vettük az irányt a hatalmas színpadra.
*Hillary szemszöge*
Tényleg féltem, hogy mégis, hogy sikerül a srácok haja. De meg voltam magammal elégedve. Büszke voltam magamra...talán négy év után először. Néztem a fiúkat. Ez volt az első, hogy élőben hallhattam őket, és láttam őket egyáltalán színpadon. De egyszer csak elment a hang, és áramszünet lépett fel. Eszembe jutott amit Kevin mondott, hogy akár a színpadon is megölné őket. Mi van ha megkért valakit, hogy végezze el a munkát helyette? Nem lehet. Nem ölheti meg őket. Fogott el a rettegés. A fiúk elnézést kértek több millió lánytól és sráctól akik a színpad előtt sikítoztak.
- Mi a fene történt? - kérdezte Niall, Pault.
- Minden mindjárt jó lesz!! - motyogta.
Louis rám nézett.
- Jól vagy? Sápadt vagy? - kérdezte.
- Mi van ha...ha most küldött ide valakit? - suttogtam neki oda.
- Ne hülyeskedj! - mosolygott és egy hajszálamat a fülem mögé tűrte, majd a zsebébe nyúlt és egy apró dobozkát szedett ki belőle. - Megkedveltelek. Harry-vel közös tetkónk van, és kb annyira bírlak mint Haroldot. Szóval vettem egy medált. Egy teli hold jön ki belőle. Az egyik fele a tiéd! - nyújtotta felém a szürkés félholdas nyakláncot. - Na akkor a nyakadba akasztom Kisasszony. - mosolygott.
- Köszönöm. - vigyorogtam, mint valami bolond. Eleanor valahonnan a kilátóról nézte a barátja koncertjét. A villanyok újra felkapcsolódtak és minden kivilágosult.
- Jól vagy Drága? - lépett oda mellém Zayn.
- Minden oké. Jók vagytok. - mondtam nem túl bátran.
Mielőtt újra a színpadra termettek volna, egy puszit nyomott homlokomra, majd el is tűntek. Majdnem megsüketültem, mikor a fiúk visszatértek és a rajongók meglátták őket. Következtek a twitteres kérések, amelyek minden koncerten vannak...tudtam meg Paultól.
Annyi hülyeséget kértek tőlünk..rappeljenek, harlem shakezzenek, bukfencezzenek. Aztán Liam olvasta fel a következő kérést " Szeretnénk látni Zayn új barátnőit..a stylistot. Mert még csak képen láttuk a gyönyörű hercegnőjét". Hogy engem? Hercegnő? Ez miről beszél?
Paul rám nézett. Tudom mindenről Ő dönt. A szemeivel rám nézett és mosolyogva a színpad felé biccentett.
- Menjek fel.....oda? - néztem a hatalmas terepre.
- Indulj már. - nevetett a manager. - Jó ötlet végre nem titkolni a kapcsolatot.
Egy hangmérnök a kezembe adott egy mikrofont, és a lábaimmal a lépcsők felé mentem. Szívem hevesen vert. Kezem remegett. Kiléptem a backstage-ből és a színpad szélén álltam. Hatalmas sikongatásokra lettem figyelmes, ahogy megpillantottak. Egy szép mosolyt villantottam feléjük. Még nagyobb lett a zsivaj. Ahogy a srácok mellé érkeztem Zayn átkarolt és rám mosolygott.
- Mutatkozz be nekik! - mondta a mikrofonjába Niall.
- Hello. - nyögtem ki. A fiúk röhögni kezdtek, amikor remegett a hangom. Hallottam, ahogy Harry odasúgta Louisnak, hogy "Wow Hill mégis tud félni valamitől". Amitől röhögnöm kellett. - Szóval Lo...vagyis Hillary Styles vagyok. Semmi közöm Harry-hez...csupán egyszerű véletlen a név rokonság. Stylistként dolgozok Lou-val. - a nagy tömegből meghallottam, hogy egy lány felkiált, hogy nálam szebbet nem látott és összeillek Zaynnel. Szemem könnybe lábadt. Nem sírhatok fent a színpadon több millió ember előtt. Hajtogattam magamba, de azért egy kis könnyecske kigördült. Zayn ezt észrevéve, magához ölelt.
- Meghatottátok a szerelmemet...wow..ügyesek vagytok. - harsogta a fülembe a mikrofonba. - Maradj fent a színpadon az utolsó számunkon. - folytatta.
Leültem az egyik lépcső fokra a kivetítők elé. Néztem ahogy Ők is leülnek a másik oldalra, a lépcsőkre. Egy nyugodt gitár hang kezdődött meg, minden elsötétült csak a telefonok kijelzői világítottak. Elővettem az enyémet is és lekaptam a pillanatot. Zayn hangjára lettem figyelmes. Gyönyörű volt a szöveg. Egyszerűen a sírás kerülgetett. Nagyon tetszett. Most már mondhatom, hogy BARÁTOM a szólóinál egyfolytában engem nézett és a refrénnél is. Megható pillanat volt. A dal végén Louis beszélt.
- A dalt az újdonsült One Direction barátnőnek írtuk. Vagyis Hillary-nek. Imádlak Hill. - mondta. Majd a fények újból kialudtak. A rajongók sikítoztak. A koncertnek vége lett. Mindannyian lejöttünk a színpadról.
- Szép volt csajszi.- pacsizott le velem Paul.
- Ezt tényleg nekem írtátok? - fordítottam a fejemet az öt izzadt srác felé.
- Igen. - bólogattak.
- Gyönyörű. - mondtam könnyes szemekkel.
- Te még sohasem hatódtál meg köztünk. - simogatott meg Liam.
Ekkor jöttem rá, hogy Ők tényleg a barátaim...akik ahogy a dal is szól elfogadtak az összes hibámmal együtt! Szeretnek! És én is őket. Ez volt az a pont, ami megváltoztatta az életemet. Nem éreztem bosszút senki iránt. Még Kevin iránt sem. SENKI.
- Szeretlek. - jött oda hozzám Zayn és megcsókolt.
---
Újságírók ezrei álltak az autónál. "csak egy képet az új szerelmesekről" .... "Harry hadd nyomjunk rólad egy közelit"...."Niall mosolyogj egyet a Timesnak"! Majdnem meghülyültem...Ők pedig lazán kezelték. Zayn átkarolt az autó előtt és fülembe súgta "MOSOLY"!!! Nem is tudtam nem mosolyogni. Kattogtak a vakuk..azt hittem egy pillanatra, hogy megvakultam...de persze nem.
Az autóba fél óra után sikerült beülnünk..de még mindig vigyorogtam.
- Hillary? Az arcodra fagyott a mosolyod? - poénkodott Hazza.
- Jó kedvem van.....Boldog vagyok. - mondtam ki..HANGOSAN..kimondtam..mert ezt éreztem.
A srácok ujjongtak..Paullal és Eleanorral egyetemben.
- Akkor gondolom most megünnepeljük valami bulival! - nézett rám El.
- Nem nem kell...elég ha kikölcsönzünk valami filmet és popcornozunk. - mondtam.
- Ki vagy te és hova vitted Hillary-t. - nézett rám röhöve Harry.
Egész úton nevettünk. A hotelbe pizsibe bújtunk és a DVD-be beraktuk az Igazából Szerelmet..ez Harold kedvenc filmje. Nagyon romantikus volt. Főleg álmaim férfiának karjában..csodás volt, ahogy hallgattam a film közben az ütemes szívverését és érezhettem simogatását a hátamon.
- Iszonyatosan szeretem az Új Hill-t . - suttogta Harry.
- Én is magamat. - mosolyogtam mint valami ökör.
A legromantikusabb résznél Zayn a fejemhez nyúlt és magához emelte, majd megcsókolt. A többiek nagyon mosolyogtak.
- Zayn te sem voltál még ilyen boldog soha senki mellett! - nézett minket Liam...
Barátom ezt csak egy igenlő mosollyal nyugtázta és továbbra is egymásnak fekve néztük a filmet.
2013. április 1., hétfő
Véget vetek az egésznek.
Bementem a kis szobába.
- Mit vegyek fel? Csinosnak kell lennem. - beszéltem magamba. Kezdek teljesen bedilizni..Ez az.
Benyúltam a kis fiókba.Oké, hogy itt van egy csomó nőies holmi, de mit illik felvenni egy puccos, csicsás étterembe? Már lassan fél órája matattam át a bőröndöket és a kis szekrényt. Nekem semmi sem felelt meg.
- A picsába bele..leszarom az egészet! - kiáltottam fel hangosan. Halk kopogás közepette kinyílt az ajtó és meg pillantottam Louis-t.
- Minden oké? - kérdezte.
- Basszus..nézz már körül. Mindent beborítanak a gönceim és rajtam még csak fehérnemű van. Szerinted? - néztem a ruha kupacokról a srácra. Becsukta az ajtót és leült az egyik ruha rengeteg elé és matatni kezdett benne.
- Megoldom a problémát. Nem kell aggódni! - mosolygott rám.
- Azt hiszed nem tudok felöltözni? - néztem rá hülyén.
- Nagyon úgy tűnik. Ráadásul úgy izgulsz, hogy remeg a térded és a kezed. - nevetett fel.
- Kussolj és inkább keress valamit. - ültem le mellé nevetve.
Kivett egy ruhát...amit addig tutira nem láttam, mert akkor már rég nem bogarászok, hanem felveszem. Nagyon tetszett. Belebújtam a ruhába, megcsináltam a hajam és a sminkem, majd Lou-ra néztem.
- Jól nézel ki! - nyugtatott meg. Fegyveremet elrejtettem a kis táskámba. Fő a biztonság. Beálltam az ajtó elé..de csak álltam. Nem nyitottam ki. Bámultam a kilincset, de nem tudtam megérinteni. Louis furcsán nézett rám.
- Mi a baj Lori ? - fürkészett.
- Nekem ez nem megy. Nem tudok innen kilépni úgy, hogy tudom, hogy randim van a világ legfantasztikusabb srácával. Nem érdemlem meg. Neki jobb kell nem pedig egy ex-bérgyilkos, aki a mai napig nem tudja kontrollálni az agresszivitását. Képes lennék megölni akárkit...érted!! Egy undorító ember vagyok. - magyaráztam és közben sírni kezdtem.
- Gyere ide! - intett maga felé átölelt és fejemet a vállára hajtottam, ott folytak a könnyeim tovább. - Nincs veled semmi baj. Sok olyan dolgon mentél át..amin lehet más nem is bírta volna. A szüleid hol voltak amikor az a dolog történt Mike-al? - kérdezte.
- A drogos apára és a már halott anyára gondolsz? Vagy a kis öcsémre, akit én neveltem? - kérdeztem hangomban szomorúsággal.
Louis mellkasa megremegett. Felnéztem rá és láttam, ahogy szeme neki is könnybe szaladtak.
- Elsírtad a sminked! - terelte a témát a fiú és megtörölte szemeit. Egy kicsit felnevettem. Akkor kezdjük újra az egészet. Alaposan lemostam az arcomról lefolyt sminket, majd újra felkentem. Nagy csend volt a szobában.
- Akkor most indulj!! - intett az ajtó felé Louis.
Megtorpantan egy kicsit és a már megint csíkos pólós srácra néztem.
- Kö...szóval köszönöm. - csaltam egy kis mosolyt az arcomra.
- Igazán nincs mit.! - oda lépett hozzám és megölelgetett.
Kinyitotta a kis fülke ajtaját, amin kiléptem. A többiek kint ültek és nevetgéltek, kivéve Liam és Zayn...gondolom ők készülődtek még.
- Uh...Loretta...te gyönyörű vagy. - nézett rám Harry. Ekkor minden tekintet rám szegeződött. Bámultak.
- Lori...te..hát wow. - nyögte ki Niall.
Elsétáltam a konyháig és töltöttem magamnak egy kis barack levet. Harry követett.
- Csodálatosan nézel ki. - simított végig a karomon.
Csak mosolyogtam. Leültem a kanapéra és gyomor görccsel vártam, hogy kinyíljon a velem szemben lévő ajtó. Egyfolytában a kezemmel matattam vagy a számat csipkedtem. Aztán a kilincs megmozdult, felpattantam a kanapéról. Amit megpillantottam gyönyörű volt, olyan varázslatos. A szép öltönyt mintha rá öntötték volna. A kék nyakkendő nem volt megkötve rendesen csak lezser lógott a nyakába. Mintha csak tudta volna, hogy a ruhám kék. Haja tökéletesre be lett lőve. Arcát borosta díszítette. Kezét felém nyújtotta és pedig elfogadtam a kedves gesztust és belé karoltam.
- Csodálatos vagy. - suttogta halkan.
A többiek már elmentek a legközelebbi hotelbe, ahova mi majd csak este csatlakozunk. Mielőtt kiléptünk volna a turné busz ajtaján, megigazította a nyakkendőjét. Vettem egy nagy levegőt. Erősen markoltam a táskámat, és valószínű Zayn kezét is mert egy kicsit felszisszent majd elmosolyodott.
Kicsit lazábbra engedtem a szorítást.
- Jönni fog értünk egy limuzin. - mondta nagy mosollyal az arcán.
Persze..mit is gondoltam. Nem taxival megyünk, hiszen Ő Zayn Malik, a híres One Direction tagja. Válaszul csak megforgattam a szememet és a távolba bámultam.
- Valami baj van? - kérdezte ijedt hangon.
- Nem nincs..vagyis csak én már vagy 100 éve nem randiztam senkivel. - nevettem fel.
- Szóval azt akarod mondani hogy egy 118 éves csajba zúgtam bele. - röhögött.
- Hülye vagy! - motyogtam és egy aprót boxoltam vállába.
A csodaszép járgány percek alatt megérkezett. Kiszállt belőle egy jól öltözött idős emberke és kinyitotta nekünk az ajtót, mi pedig szépen lassan leültünk a hatalmas bőr ülésekre.
- Pezsgőt? - kérdezte Zayn, miközben egy kis mini hűtőt nyitott fel, benne a lehűtött itallal.
Bólogattam és átvettem a pezsgős poharat.
- Akkor koccintsunk mondjuk....Ránk! - nézett rám azokkal a csodaszép mogyoró barna szemekkel.
- Akkor .... Ránk. - mondtam vonakodva.
Egy kicsit beszélgettünk még a családról, barátokról. De inkább Ő beszélt mint én. Én csak kérdezősködtem. Megérkeztünk. Ahogy kiléptem a meleg autóból megcsapott a hűvös szél, és az egész testemet átjárta a hideg. Belekapaszkodtam barátom karjába. Ahogy elindultunk pár fotósra lettem figyelmes. Nem is pár...egy csomó fotósra.
- Ne nézz a kamerába csak szépen gyorsan sétáljunk be! - adta az utasítást Zayn nagyon halkan.
Gyors léptekkel még szépen és mutatósan sétáltunk be az étterembe. Közben azt hittem megvakulok a sok vakutól. Volt olyan aki szó szerint a képünkbe nyomta a gépét,csak hogy tudjon csinálni egy közeli képet.
Zayn bemutatkozott és elmondta, hogy foglalt asztalt, majd mellénk pattant egy pincér, aki a helyünkre kísért.
Kintre foglalt helyet, az erkélyre ahonnan csodálatos volt a kilátás. Látszódtak a világító utcai lámpák és a lakásokból kiszűrődő fény..egyszerűen csodás volt. Malik kihúzta nekem a székét én pedig helyet foglaltam rajta. Megrendeltük az ételeket és az italokat.
- Most én is megismernélek! - szólalt fel és belekortyolt a vizébe. - Mi van a szüleiddel?
Utálom ezt a kérdést.
Akkor most nagy levegő és ledarálom neki a szöveget.
- Szóval...apám drogos, anyám pedig meghalt...a kis öcsémet pedig elköltözésemig én neveltem, most pedig a keresztanyjánál él Brazíliába. - hadartam gyorsan, de a szívemben az éles fájdalom még így is megmaradt.
- Sajnálom az anyukádat. - mondta. - Szabad megtudnom miben halt meg?
- Nem nem szabad. - kiáltottam rá.....- Vagy is..de..persze...szóval anyám öngyilkos lett apám miatt. - fejemet lehajtottam és az ölemben lévő kezeimet bámultam.
Nagy volt a csend, meg kellett törnöm. Felpillantottam és akkor vettem észre, hogy Zayn szabályosan bámul. Elpirultam, megvillantotta csoda szép fehér fogsorát. Neki kezdtünk az evésnek, nekem pedig megcsörrent a telefonom.
- Ne haragudj..ezt most fel kell vennem. - mondtam és felálltam az asztaltól, a mosdóig szaladva.
Ismeretlen szám.
- Igen? - kérdeztem bele.
- Na mi van Loretta..a drága kis szerelmed vacsorázni vitt, te meg a mosdóba szaladsz egy hívásomra? - szólalt meg Kevin.
Nem igaz..ez a mocskos szemét nyomoz utánam, és lehet most is itt van.
- Mit akarsz? - harsogtam dühösen.
Kezemmel megtámaszkodtam a csapnál.
- Csak egyet. Ne lépj ki különben azt megkeserülitek mindannyian. Ha kell a koncerten minden rajongó előtt lövöm le őket. És azzal fogom kezdeni akit a legjobban szeretsz! Végig fogod nézni ahogy meghal. És tudod, hogy megteszem! - kiabálta.
Nem hagyhatom. Nem hagyhatom, hogy végezzen velük.
- Visszalépek. - suttogtam halkan. Szám kiszáradt, lábaimban már alig volt erő. Magamat bámultam a tükörbe, hogy mekkora egy undorító ember is vagyok valójában.
- Ez a beszéd. ! - mondta. - Akkor ma 11kor vár rád egy kis elintézni való a hídnál.
- Rendben. - válaszoltam könnyes szemekkel, majd lecsaptam a telefont.
Miért? Miért szálltam bele annak idején ebbe a kis "játékba". Nem tudom meddig ülhettem a földön. A sminkem kibírta a könnyeket és nem kenődött el. Felkeltem, ruhámat eligazgattam és kisétáltam vissza Zayn-hez.
- Minden oké? Ki keresett? - kérdezte aggódva.
Nem mondhatom el neki az igazat.
- Az öcsémmel beszéltem. Nagyon tetszik neki Brazília. - vágtam rá gyorsan és elmosolyodtam.
Haza fele sétáltunk, ujjainkat összekulcsoltuk. Néhány fotós követett minket de Zayn szerint ez nem vészes, hanem kevés. Pedig voltak vagy 30an. Amikor megérkeztünk a hotelhoz, annyit mondtam Zaynnek, hogy gondolkozni szeretnék és sétálnék még egy picit. Egyet értett velem, tudja, hogy gondolkoznom kell, még ha alapból nem is azért megyek el. Egy puszit nyomott a homlokomra majd besétált az ajtón. Levettem a lábamról a hatalmas magassarkút és a kezembe vittem tovább. Nagy léptekkel indultam a hídhoz, bár könnyes szemekkel. Ahogy odaértem megláttam a férfit, akit ki kell végeznem. A távolban pedig észre vettem Kevint. Szóval most is figyel. Közelebb mentem a hídon álló pasashoz, akinek rózsa volt az egyik kezébe a másikba pedig egy kis dobozka. Ez nem egy pedofil...ez az ember szerelmes. Kev is pár lépésre volt tőlem. Elővettem a táskából a fegyveremet és a pasira céloztam, ám amikor eldördült rántottam rajta egyet és Kevint lőttem le. Odafutottam a főnökömhöz.
- Hülye kurva! Miért is engem lőttél le? - nyökögte a földön elterülve.
- Egy nem vagyok kurva. És hogy miért téged megkeserítetted az életemet ebbe a pár napba. Nem fogtad fel hogy kilépek! - motyogtam neki vigyorogva.
- Pont ezért a bátorságért..amiért most megöltél...szerettelek. - mondta összefüggéstelenül a mondatokat, majd lehunyta a szemét és elengedte magát. Meghalt. Sírtam, amiért el kellett tennem láb alól de örültem, amiért többé nem fenyeget semmi féle veszély. A hullát eltüntettem, úgy ahogy Kevin szokta, így soha nem találják majd meg. Majd koszosan, véresen sétáltam vissza a hotelbe. Depressziós érzés kerülgetett. Ahogy felmentem a 156-os szobába, még mind az 5 fiú ébren volt. Csak Eleanor aludt.
- Merre voltál? Jól vagy? - rohant oda Harry amikor meglátott.
A többiek szomorú arccal néztek és várták a választ.
- Soha többé nem bánt minket az a görény. - mondtam szomorúan, kezemből kidobtam a cipőmet és fegyveremet ami hatalmasat koppant.
- Megölted? - kérdezte Harry meglepődve.
Szemeimet lehunytam, szemöldökömet összevontam és lekuporodtam a földre. Hirtelen mindenki körém gyúlt. Mellém ültek a földre.
- Mégis miért tetted? - kérdezte félve Zayn.
- Hogy miért? Újra meg kellett volna tennem. Megölnöm és srácot, aki a barátnője kezét akart megkérni éppen akkor. Ha nem teszem meg....akkor azokat bántotta volna akiket jelenleg szeretek...TITEKET. - néztem fel rájuk. Szememből hatalmas könnyek folytak le.
- És megölted? - kérdezte Niall.
- A srácot..? Nem őt nem. Helyette Kevint öltem meg. - mondtam.
- De hát ez nem rossz dolog. Jót tettél. Minket védtél. - mosolygott Liam és letörölt pár könnycseppet.
- Új életet akarok kezdeni! És kitörölni ezt az egészet, innen. - mutogattam a fejemre.
- Segítünk! Már ha hagyod. - fogta meg a kezemet Zayn, és bátorítóan rám mosolygott.
- Kezdjük egy név változtatással. - ajánlotta Harry.
- Igen mondjuk Loretta helyett lehetnél Louisita. - nevetett Louis. Mire mind egy kicsit nevettünk.
- Komolyra fordítva válassz másik nevet most. Paul a managerünk még ma éjszaka elintézi az új papírjaidat az új neveddel. - fordította rám tekintetét Liam.
- Legyél Hillary. - kiáltott fel viccből Zayn.
- Oké. Nekem az jó lesz.- vontam vállat.
Liam gyorsan elküldte az új nevemet. Kell egy kis idő amíg majd hozzászokok. Szóval új élet, új stílus.
Zayn megfogta a derekamat és magához húzott, majd megcsókolt. Bevonszoltuk magunkat a szobán belül lévő kisebb szobába. Ledobtam magamról a kényelmetlen ruhát és bebújtam az ágyba. Zayn hátulról átölelt és nagy nehezen de nekem is sikerült elaludnom.
- Mit vegyek fel? Csinosnak kell lennem. - beszéltem magamba. Kezdek teljesen bedilizni..Ez az.
Benyúltam a kis fiókba.Oké, hogy itt van egy csomó nőies holmi, de mit illik felvenni egy puccos, csicsás étterembe? Már lassan fél órája matattam át a bőröndöket és a kis szekrényt. Nekem semmi sem felelt meg.
- A picsába bele..leszarom az egészet! - kiáltottam fel hangosan. Halk kopogás közepette kinyílt az ajtó és meg pillantottam Louis-t.
- Minden oké? - kérdezte.
- Basszus..nézz már körül. Mindent beborítanak a gönceim és rajtam még csak fehérnemű van. Szerinted? - néztem a ruha kupacokról a srácra. Becsukta az ajtót és leült az egyik ruha rengeteg elé és matatni kezdett benne.- Megoldom a problémát. Nem kell aggódni! - mosolygott rám.
- Azt hiszed nem tudok felöltözni? - néztem rá hülyén.
- Nagyon úgy tűnik. Ráadásul úgy izgulsz, hogy remeg a térded és a kezed. - nevetett fel.
- Kussolj és inkább keress valamit. - ültem le mellé nevetve.
Kivett egy ruhát...amit addig tutira nem láttam, mert akkor már rég nem bogarászok, hanem felveszem. Nagyon tetszett. Belebújtam a ruhába, megcsináltam a hajam és a sminkem, majd Lou-ra néztem.
- Jól nézel ki! - nyugtatott meg. Fegyveremet elrejtettem a kis táskámba. Fő a biztonság. Beálltam az ajtó elé..de csak álltam. Nem nyitottam ki. Bámultam a kilincset, de nem tudtam megérinteni. Louis furcsán nézett rám.
- Mi a baj Lori ? - fürkészett.
- Nekem ez nem megy. Nem tudok innen kilépni úgy, hogy tudom, hogy randim van a világ legfantasztikusabb srácával. Nem érdemlem meg. Neki jobb kell nem pedig egy ex-bérgyilkos, aki a mai napig nem tudja kontrollálni az agresszivitását. Képes lennék megölni akárkit...érted!! Egy undorító ember vagyok. - magyaráztam és közben sírni kezdtem.
- Gyere ide! - intett maga felé átölelt és fejemet a vállára hajtottam, ott folytak a könnyeim tovább. - Nincs veled semmi baj. Sok olyan dolgon mentél át..amin lehet más nem is bírta volna. A szüleid hol voltak amikor az a dolog történt Mike-al? - kérdezte.
- A drogos apára és a már halott anyára gondolsz? Vagy a kis öcsémre, akit én neveltem? - kérdeztem hangomban szomorúsággal.
Louis mellkasa megremegett. Felnéztem rá és láttam, ahogy szeme neki is könnybe szaladtak.
- Elsírtad a sminked! - terelte a témát a fiú és megtörölte szemeit. Egy kicsit felnevettem. Akkor kezdjük újra az egészet. Alaposan lemostam az arcomról lefolyt sminket, majd újra felkentem. Nagy csend volt a szobában.
- Akkor most indulj!! - intett az ajtó felé Louis.
Megtorpantan egy kicsit és a már megint csíkos pólós srácra néztem.
- Kö...szóval köszönöm. - csaltam egy kis mosolyt az arcomra.
- Igazán nincs mit.! - oda lépett hozzám és megölelgetett.
Kinyitotta a kis fülke ajtaját, amin kiléptem. A többiek kint ültek és nevetgéltek, kivéve Liam és Zayn...gondolom ők készülődtek még.
- Uh...Loretta...te gyönyörű vagy. - nézett rám Harry. Ekkor minden tekintet rám szegeződött. Bámultak.
- Lori...te..hát wow. - nyögte ki Niall.
Elsétáltam a konyháig és töltöttem magamnak egy kis barack levet. Harry követett.
- Csodálatosan nézel ki. - simított végig a karomon.
Csak mosolyogtam. Leültem a kanapéra és gyomor görccsel vártam, hogy kinyíljon a velem szemben lévő ajtó. Egyfolytában a kezemmel matattam vagy a számat csipkedtem. Aztán a kilincs megmozdult, felpattantam a kanapéról. Amit megpillantottam gyönyörű volt, olyan varázslatos. A szép öltönyt mintha rá öntötték volna. A kék nyakkendő nem volt megkötve rendesen csak lezser lógott a nyakába. Mintha csak tudta volna, hogy a ruhám kék. Haja tökéletesre be lett lőve. Arcát borosta díszítette. Kezét felém nyújtotta és pedig elfogadtam a kedves gesztust és belé karoltam.
- Csodálatos vagy. - suttogta halkan.
A többiek már elmentek a legközelebbi hotelbe, ahova mi majd csak este csatlakozunk. Mielőtt kiléptünk volna a turné busz ajtaján, megigazította a nyakkendőjét. Vettem egy nagy levegőt. Erősen markoltam a táskámat, és valószínű Zayn kezét is mert egy kicsit felszisszent majd elmosolyodott.
Kicsit lazábbra engedtem a szorítást.
- Jönni fog értünk egy limuzin. - mondta nagy mosollyal az arcán.
Persze..mit is gondoltam. Nem taxival megyünk, hiszen Ő Zayn Malik, a híres One Direction tagja. Válaszul csak megforgattam a szememet és a távolba bámultam.
- Valami baj van? - kérdezte ijedt hangon.
- Nem nincs..vagyis csak én már vagy 100 éve nem randiztam senkivel. - nevettem fel.
- Szóval azt akarod mondani hogy egy 118 éves csajba zúgtam bele. - röhögött.
- Hülye vagy! - motyogtam és egy aprót boxoltam vállába.
A csodaszép járgány percek alatt megérkezett. Kiszállt belőle egy jól öltözött idős emberke és kinyitotta nekünk az ajtót, mi pedig szépen lassan leültünk a hatalmas bőr ülésekre.
- Pezsgőt? - kérdezte Zayn, miközben egy kis mini hűtőt nyitott fel, benne a lehűtött itallal.
Bólogattam és átvettem a pezsgős poharat.
- Akkor koccintsunk mondjuk....Ránk! - nézett rám azokkal a csodaszép mogyoró barna szemekkel.
- Akkor .... Ránk. - mondtam vonakodva.
Egy kicsit beszélgettünk még a családról, barátokról. De inkább Ő beszélt mint én. Én csak kérdezősködtem. Megérkeztünk. Ahogy kiléptem a meleg autóból megcsapott a hűvös szél, és az egész testemet átjárta a hideg. Belekapaszkodtam barátom karjába. Ahogy elindultunk pár fotósra lettem figyelmes. Nem is pár...egy csomó fotósra.
- Ne nézz a kamerába csak szépen gyorsan sétáljunk be! - adta az utasítást Zayn nagyon halkan.
Gyors léptekkel még szépen és mutatósan sétáltunk be az étterembe. Közben azt hittem megvakulok a sok vakutól. Volt olyan aki szó szerint a képünkbe nyomta a gépét,csak hogy tudjon csinálni egy közeli képet.
Zayn bemutatkozott és elmondta, hogy foglalt asztalt, majd mellénk pattant egy pincér, aki a helyünkre kísért.
Kintre foglalt helyet, az erkélyre ahonnan csodálatos volt a kilátás. Látszódtak a világító utcai lámpák és a lakásokból kiszűrődő fény..egyszerűen csodás volt. Malik kihúzta nekem a székét én pedig helyet foglaltam rajta. Megrendeltük az ételeket és az italokat.
- Most én is megismernélek! - szólalt fel és belekortyolt a vizébe. - Mi van a szüleiddel?
Utálom ezt a kérdést.
Akkor most nagy levegő és ledarálom neki a szöveget.
- Szóval...apám drogos, anyám pedig meghalt...a kis öcsémet pedig elköltözésemig én neveltem, most pedig a keresztanyjánál él Brazíliába. - hadartam gyorsan, de a szívemben az éles fájdalom még így is megmaradt.
- Sajnálom az anyukádat. - mondta. - Szabad megtudnom miben halt meg?
- Nem nem szabad. - kiáltottam rá.....- Vagy is..de..persze...szóval anyám öngyilkos lett apám miatt. - fejemet lehajtottam és az ölemben lévő kezeimet bámultam.
Nagy volt a csend, meg kellett törnöm. Felpillantottam és akkor vettem észre, hogy Zayn szabályosan bámul. Elpirultam, megvillantotta csoda szép fehér fogsorát. Neki kezdtünk az evésnek, nekem pedig megcsörrent a telefonom.
- Ne haragudj..ezt most fel kell vennem. - mondtam és felálltam az asztaltól, a mosdóig szaladva.
Ismeretlen szám.
- Igen? - kérdeztem bele.
- Na mi van Loretta..a drága kis szerelmed vacsorázni vitt, te meg a mosdóba szaladsz egy hívásomra? - szólalt meg Kevin.
Nem igaz..ez a mocskos szemét nyomoz utánam, és lehet most is itt van.
- Mit akarsz? - harsogtam dühösen.
Kezemmel megtámaszkodtam a csapnál.
- Csak egyet. Ne lépj ki különben azt megkeserülitek mindannyian. Ha kell a koncerten minden rajongó előtt lövöm le őket. És azzal fogom kezdeni akit a legjobban szeretsz! Végig fogod nézni ahogy meghal. És tudod, hogy megteszem! - kiabálta.
Nem hagyhatom. Nem hagyhatom, hogy végezzen velük.
- Visszalépek. - suttogtam halkan. Szám kiszáradt, lábaimban már alig volt erő. Magamat bámultam a tükörbe, hogy mekkora egy undorító ember is vagyok valójában.
- Ez a beszéd. ! - mondta. - Akkor ma 11kor vár rád egy kis elintézni való a hídnál.
- Rendben. - válaszoltam könnyes szemekkel, majd lecsaptam a telefont.
Miért? Miért szálltam bele annak idején ebbe a kis "játékba". Nem tudom meddig ülhettem a földön. A sminkem kibírta a könnyeket és nem kenődött el. Felkeltem, ruhámat eligazgattam és kisétáltam vissza Zayn-hez.
- Minden oké? Ki keresett? - kérdezte aggódva.
Nem mondhatom el neki az igazat.
- Az öcsémmel beszéltem. Nagyon tetszik neki Brazília. - vágtam rá gyorsan és elmosolyodtam.
Haza fele sétáltunk, ujjainkat összekulcsoltuk. Néhány fotós követett minket de Zayn szerint ez nem vészes, hanem kevés. Pedig voltak vagy 30an. Amikor megérkeztünk a hotelhoz, annyit mondtam Zaynnek, hogy gondolkozni szeretnék és sétálnék még egy picit. Egyet értett velem, tudja, hogy gondolkoznom kell, még ha alapból nem is azért megyek el. Egy puszit nyomott a homlokomra majd besétált az ajtón. Levettem a lábamról a hatalmas magassarkút és a kezembe vittem tovább. Nagy léptekkel indultam a hídhoz, bár könnyes szemekkel. Ahogy odaértem megláttam a férfit, akit ki kell végeznem. A távolban pedig észre vettem Kevint. Szóval most is figyel. Közelebb mentem a hídon álló pasashoz, akinek rózsa volt az egyik kezébe a másikba pedig egy kis dobozka. Ez nem egy pedofil...ez az ember szerelmes. Kev is pár lépésre volt tőlem. Elővettem a táskából a fegyveremet és a pasira céloztam, ám amikor eldördült rántottam rajta egyet és Kevint lőttem le. Odafutottam a főnökömhöz.
- Hülye kurva! Miért is engem lőttél le? - nyökögte a földön elterülve.
- Egy nem vagyok kurva. És hogy miért téged megkeserítetted az életemet ebbe a pár napba. Nem fogtad fel hogy kilépek! - motyogtam neki vigyorogva.
- Pont ezért a bátorságért..amiért most megöltél...szerettelek. - mondta összefüggéstelenül a mondatokat, majd lehunyta a szemét és elengedte magát. Meghalt. Sírtam, amiért el kellett tennem láb alól de örültem, amiért többé nem fenyeget semmi féle veszély. A hullát eltüntettem, úgy ahogy Kevin szokta, így soha nem találják majd meg. Majd koszosan, véresen sétáltam vissza a hotelbe. Depressziós érzés kerülgetett. Ahogy felmentem a 156-os szobába, még mind az 5 fiú ébren volt. Csak Eleanor aludt.
- Merre voltál? Jól vagy? - rohant oda Harry amikor meglátott.
A többiek szomorú arccal néztek és várták a választ.
- Soha többé nem bánt minket az a görény. - mondtam szomorúan, kezemből kidobtam a cipőmet és fegyveremet ami hatalmasat koppant.
- Megölted? - kérdezte Harry meglepődve.
Szemeimet lehunytam, szemöldökömet összevontam és lekuporodtam a földre. Hirtelen mindenki körém gyúlt. Mellém ültek a földre.
- Mégis miért tetted? - kérdezte félve Zayn.
- Hogy miért? Újra meg kellett volna tennem. Megölnöm és srácot, aki a barátnője kezét akart megkérni éppen akkor. Ha nem teszem meg....akkor azokat bántotta volna akiket jelenleg szeretek...TITEKET. - néztem fel rájuk. Szememből hatalmas könnyek folytak le.
- És megölted? - kérdezte Niall.
- A srácot..? Nem őt nem. Helyette Kevint öltem meg. - mondtam.
- De hát ez nem rossz dolog. Jót tettél. Minket védtél. - mosolygott Liam és letörölt pár könnycseppet.
- Új életet akarok kezdeni! És kitörölni ezt az egészet, innen. - mutogattam a fejemre.
- Segítünk! Már ha hagyod. - fogta meg a kezemet Zayn, és bátorítóan rám mosolygott.
- Kezdjük egy név változtatással. - ajánlotta Harry.
- Igen mondjuk Loretta helyett lehetnél Louisita. - nevetett Louis. Mire mind egy kicsit nevettünk.
- Komolyra fordítva válassz másik nevet most. Paul a managerünk még ma éjszaka elintézi az új papírjaidat az új neveddel. - fordította rám tekintetét Liam.
- Legyél Hillary. - kiáltott fel viccből Zayn.
- Oké. Nekem az jó lesz.- vontam vállat.
Liam gyorsan elküldte az új nevemet. Kell egy kis idő amíg majd hozzászokok. Szóval új élet, új stílus.
Zayn megfogta a derekamat és magához húzott, majd megcsókolt. Bevonszoltuk magunkat a szobán belül lévő kisebb szobába. Ledobtam magamról a kényelmetlen ruhát és bebújtam az ágyba. Zayn hátulról átölelt és nagy nehezen de nekem is sikerült elaludnom.
2013. március 27., szerda
Akkor most mi is legyen velem...?
- De jó lesz nekem, hogy minden reggelem így fog kezdődni reggel! - mondta rekedtes hangos.
Csak mosolyogtam. Nem tudtam mondani semmit. Nekem kell Ő..csak Ő.
Felpattantam az ágyból és magamra kaptam valami ruhácskát.
- Akkor ma vacsizni viszlek. - mondta.
- De én azt sem tudom.....- nem tudtam befejezni a mondatot.
- Nem érdekel mit nem tudsz! - mosolygott. - Majd újra megtanulod. Ha lehet a fegyvered ne hozd magaddal.
- Ne?És ha megtámadnak?Akkor nem lesz semmi a kezünkben. - dadogtam és kibukott belőlem a méreg.
- Majd kiütöd őket.Kétlem,hogy vissza jönne kicsim, főleg a tegnapi után, úgy megijesztetted, hogy csak úgy szaladt.- próbált nyugtatni, közben a párnájába nyomta a fejét.
- És ha visszajön?Ha mégse hoztam rá a frászt? - kérdeztem.
Kibújt az ágyból és odalépett hozzám, majd átkarolt derekamnál.
- Ha téged az megnyugtat akkor hozd magaddal! - sóhajtott és feladta a velem folytatott harcot.
- Csak megakarlak védeni. - suttogtam. - Nem bírnám, újra látni, amit tegnap, hogy ott ül rajtad és csak üt és üt és üt. - motyogtam, nem bírtam a szemébe nézni, helyette a lábainkat néztem ahogy azok egymás felé vannak fordulva. Keze megérintette az államat és felemelte a fejemet, így a szemébe kellett néznem.
- Nem kell ennyire féltened!! - suttogta, majd gyengéd csókkal nyugtatott meg. Ajtónk kinyílt és két szempárt éreztem magunkon.
- Nem is zavarok inkább. - hallottuk meg Harry hangját. Ajkaink elváltak egymást és tekintetünket a fürtösre szegeztük.
- Mondd! - engedtem el Zayn-t és a kis komódban kezdtem matatni, hogy mit kapjak fel a vacsoráig.
- Láttátok a hozzászólásokat a képetek alatt? - kérdezte vigyorogva.
TÉNYLEG...már majdnem elfelejtettem, hogy tegnap Zaynie felrakott egy képet, ezzel megmutatva engem a rajongóinak...nem elég, hogy megmutatott még, azt is leírta, hogy a barátnője vagyok. Vajon kitört a háború a directionerek között? - futott át az agyamon.
- Nem..nem láttuk. - válaszolta Zayn.
- A legtöbben azt kérdezték "honnan ismered és mivel foglalkozik?", aztán jöttek az "Ő a barátnőd?" kérdések és a "Jujj de összeilletek, hogy hívják?" nyafogások, volt pár irigykedő komment mint például a "ki ez a ribanc?" de azokkal nem kell foglalkozni. - kacsintott rám Styles.
Oh ez az, máris kíváncsiak rám és a munkámra.
- Kéne neked valami melót keresni! Azt mégsem mondhatjuk a riportereknek, hogy "Ő Loretta Lorenz aki mellesleg ex-bérgyilkos..de nem kell félni"...szóval mihez értesz még? - kérdezte Hazza és lehuppant az ágyra.
- Simán fog munkát találni! A Harward-ra járt! - magyarázta Zayn, Harry-nek.
- Szóval nem csak jó az ágyban de még okos is....áh ez már nem az esetem. - hülyeskedett. - Tehát akkor mihez értesz legjobban?
- Nem is tudom. Egy ideig voltam újság író egy helyi lapnál még Londonban, de az már régen volt, aztán amatőr fotósként is próbálkoztam de szerintem azt inkább hagyjuk...srácok én ezt nem tudom. Nem tudom mihez értek. - fakadtam ki. Hiába gondolkoztam, vajon mi az amit szívesen csinálok és értek is hozzá valamennyire. A srácokat a szobába hagyva kerestem fel Eleanor-t, hogy megkérdezzem szerinte miben profitálok.
- El! Én miben vagyok jó? - kérdeztem és benyitottam a szobába, ahol Louis-sal volt. Azonnal megbántam, hogy benyitottam, mert éppen a romantikus csókjukat zavartam meg. - Upsz, bocsi ne haragudjatok! - csaptam be magam mögött az ajtót. Nem igaz, hogy ezzel a lánnyal nem lehet beszélni. Aztán kinyílt az általam becsukott ajtó és megláttam Louis-t.
- Hogy mibe vagy jó? Megzavarni másokat. - nevetett.
- Rohadtul nem vagy vicces. - vágtam felé fancsali képet és bementem barátnőmhöz.
- Szóval mihez értesz? - sóhajtott fel.
- A fiúknak igazuk van ha új életet akarok kezdeni szükségem lesz munkára. A jegyeim tökéletesek voltak a suliba,szóval szinte bármi lehetek..de mégis miben vagyok jó? - szegeztem neki a kérdést.
- Lori emlékszel, hogy régen mindig te öltöztettél a suliba és még néha reggel a sminkemet is feldobtad?Legyél valami stylist vagy sminkes, abba jó vagy. - kacsintott felém.
Akkor jól gondoltam. Már csak embert kell találnom akinél befuthatok, és vihessem valamire. Na álljon meg a menet, itt vagyok egy buszon, 5 sztárral, akiknek ezer meg ezer rajongója van. Tökéletesek lesznek. Kiszaladtam El-től és a konyhába futottam, ahol a srácok reggeliztek.
- Mit szólnátok, ha én lennék az új stylistotok, vagy a sminkesetek? - ugrottam eléjük csípőre tett kézzel.
A srácok összenéztek és felszisszentek.
- Hm..nem akarjuk elrontani a kedved meg a lelkesedésed..de nekünk már van ilyenünk! - érezte magát kellemetlenül Liam. Én meg ha nem az van amit én akarok, nem tudom még magam kontrolálni.
- Akkor basszátok meg! - hördültem fel és ökölbe szorított kézzel mentem végig a folyosón. Hatalmasat csaptam a falba pont a sérült kezemmel, nem foglalkoztam a fájdalommal ami végig hasított egész testemben.Letéptem magamról a pólómat és bevágódtam a kis fürdőbe. Megengedtem a zuhanyt, egyik pillanatról a másikra változott a kedvem. Istenem.....miért mondtam ezt nekik. Ha már van nekik nem lehet mit tenni. Elzártam a vizet magamra csavartam egy sötét kék törölközőt amibe Zayn neve volt bele varrva hatalmas fekete betűkkel. De én nem hoztam be a törcsimet. Kimentem a fiúk éppen rólam beszéltek, hogy miért akadok ki. Vörös fejjel álltam eléjük. Még az sem zavart, hogy csak törölköző van rajtam.
- Fiúk..ne haragudjatok rám! Én csak..szóval elborult az agyvizem. Nem tehettek róla. Majd keresek valakit. - mondtam elég zavartan.
- Nincsen semmi gond. Ez nem volt olyan bunkó, mint amilyen voltál. Inkább ijesztő volt. Nem fáj a kezed? - mondta végig Louis.
- Nem vészes. - lendítettem egyet a NEM fájós kezemmel.
- Jól áll neked a törölközőm. - mosolygott rám Zayn, és kezembe nyomott egy bögrét,teával.
- Hm.Köszi. - vettem át, és megcsókoltam. A szabad kezemmel, a nyakát simogattam.
- Kérlek, ne itt nyaljátok-faljátok egymást!! - tört ki Harry-ből.
Belemosolyogtunk csókunkba és Hazza-ra néztünk.
- Na és miért ne? - állt ki mellettünk Liam. - Mióta Lorettát ismerjük most boldog először.
Boldog..boldog lennék?Lehet.A mosolyt le sem lehet szedni az arcomról,ha mellettem van Zayn.Akkor tehát boldog vagyok.Hm.Igen.Kezdek megbarátkozni az érzéssel.
- Igazatok van. Lori majd ki csattan. - jött ki Eleanor már átöltözve a szobából.
Sosem voltam szégyenlős fajta, így nem zavartattam magam, hogy a kék törcsin kívül semmi nincsen rajtam.
- Drága?Nem öltöznél fel?- nézett rám El.
- Zavar?Csak mert engem nem. - néztem rá barátosnémra.
- Nem mondom, hogy zavar..de tudod ez egy busz és éppen úton vagyunk..az ablakokon pedig nincsenek redőnyök..csak a szobába és ez a konyha. Az őrült rajongóik meg akárhol lehetnek és nem hinném, hogy örülnél ha látnád magad valami magazin címlapon. - magyarázott.
- Jól van.Akkor felveszek valamit. - forgattam meg a szemem.
Bementem a szobába. Nehéz lesz felöltözni főleg mivel Eleanor csak csajos cuccokat rakott be és azokat már rég hordtam. De találtam egy megfelelő darabot. Színes volt de csak egy kicsit.
- Wow! Színes. Még nem is láttalak színesben! - mormogták a srácok felváltva.
- Mikor érünk oda az első helyszínre? - léptem oda a mélyhűtőhöz és kivettem belőle egy nagy doboz fagyit, amivel a kanapéra huppantam le.
- Az első Mullingar! Írország. - mosolygott Niall.
- És oda miért busszal megyünk, miért nem valami ultra menő repülővel vagy ilyesmi? - néztem rájuk teli szájjal.
- Az első pár turné helyre busszal megyünk mindig mert így nagyobb a buli. - harsogta Louis és felugrott mellém a kanapéra, ugrált rajta egy ideig.
-Beszéltem Lou-val a stylistunkkal..azt mondta dolgozhatsz mellette. - lépett ki Niall a szobájából.
-Ez most komoly? - hitetlenkedtem.
- Most nem ugrálsz velem? - nézett rám.
Felálltam mellé, lerúgtam cipőmet és vele együtt pattogtam a kényelmes garnitúrán.
- Lori?Te az ágyon ugrándozol nevetve? - nézett rám Harry.
- Nem. - vágtam rá..de ugráltam tovább.
Liam vette kezelésbe a konyhát és összedobott egy kis ebédet. Amint elém rakta összeszorult a gyomrom, nagyon guszta volt, de egy falat sem ment le a torkom, ha eszembe jutott ma Zaynnel vacsizok.
- Mi a baj nem vagy éhes? - aggódott Zaynie.
- Hát..nem. - nem akartam be vallani, hogy parázok az estétől. - Sok fagyit ettem. - hazudtam.
- Értem. - bólogatott mosolyogva.
- Ne haragudj Li. Láttam sokat készülődtél. - kértem elnézést...ÉN elnézést csak mert nem eszek meg valamit.Ez is új.
- Ne hülyeskedj semmi baj.-kacsintott.
-Megyek készülődni. - keltem fel.
- Hova mész? - kérdezte Niall.
- Elviszem ma vacsizni..ma úgyis hotelben alszunk és nem a buszba! Mi meg megállunk egy csoda étterembe. - kérkedett Zayn. - Mondjuk nem akkora csoda mint Loretta. - nézett rám.
Éreztem, hogy pirulok. Mire a többiek arcán mosoly jelent meg.
- Megyek! - menekültem.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)